Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
54 (13.10) Kevés a földmérő, és földmérők, megosztási vázrajzok nélkül változatlanul nem lehet megoldani soron kívül a teljes tulajdonjog bejegyzését a földn yilvántartási adatokba. Ennek ellenére viszont a földkiadásokat, a birtokbaadást és a használatot mégis biztosítani lehetne. Én úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat a jobbítás szándékával is nyúl hozzá ehhez az úgynevezett részaránytulajdon lerendezés éhez. Talán úgy gondolom, jó néhány helyen a földkiadó bizottságok működésképtelenségét maga az is okozhatta, hogy az önkormányzatoknak nem volt kellő fedezete arra, hogy bizonyos költségeket, legalábbis benzinköltségeket, ezeknek a bizottságoknak - netalá n a kiesett munkabérüket - bizonyos mértékben megtérítsék. Én úgy hiszem, ha ezeket a gondokat a későbbiek során az önkormányzatok is nyilván anyagi teher mellett tudják biztosítani, akkor elképzelhető, hogy a tulajdonrendezés a törvényjavaslat célja szeri nt előbbre fog haladni. Gondot látok még a másodfokú hatóságnál, ha ezt nevezhetem így, a földművelésügyi hivataloknál. Tudniillik a földkiadó bizottságok határozata ellen másodfokon a földművelésügyi hivatalokhoz lehetett föllebbezni. A gyakorlatban nem t aláltam olyan másodfokú határozatot, amely megváltoztatta volna az első fokú határozatot, csupán megsemmisítette azt, és egy új eljárásra utalta a földkiadó bizottságokat. Többször tapasztaltam, négyszerötször, ugyanebben a helyzetben, amikor határozat sz ületett, megsemmisült és újabb föllebbezések sorozata kezdődött. Nyilvánvalóan ezek az esetek voltak, amikor egy adott területre többen különböző jogcímen nyújtottak be földkiadási kérelmet. Úgy gondolom, a törvényjavaslat is - amelyre utalt az államtitkár úr - ezek kérdését le fogja szűkíteni a földbeviteli kötelezettségük mellett. Gondot láttam a gyakorlatban a földkiadó bizottságoknál. Jó néhány esetben ideiglenesen kiadták a földet azzal a megszorítással, hogy ki kell méretni. Elkészültek a megosztási v ázrajzok. Időközben azonban elfeledkeztek az ideiglenes kiadásokról, s az elkészült megosztási vázrajz alapján korábban már más személyeknek adták a használatába, illetve tulajdonába ezeket a földeket. Nyilvánvalóan itt egy költség merült fel vagy kára mer ült föl annak a tulajdonosnak, részaránytulajdonosnak, aki elkészíttette a rajzot. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozik a jelenlegi előterjesztés sem. A folyamatban lévő vitás ügyek tekintetében is úgy hinném, lehetne még ezt az előterjesztést finomítani, ho gy olyan esetekben, ahol viták voltak fél éven vagy egy éven keresztül, ezeket most már a gyakorlatban ki lehetne szűrni és szabályozni lehetne, ha nem is teljes mértékben. A bizottságokkal kapcsolatosan: én úgy hiszem, nem fogják tudni befejezni a földkia dásokat 1995. március 31re. A részükre megszabott második határidő nyilvánvalóan már elégségesnek kell hogy mutatkozzon. Különösen akkor, ha e bizottságok szakmai összetételét tudja biztosítani a kormány. Én úgy gondolom, ez törekvése is a kormánynak, nem csupán itt az előterjesztésben hangzik el. A földművelésügyi hivatalok részéről kijelölt szakértői létszám, például költségek megállapításánál, én úgy hiszem, nem biztosított. Másrészt pedig, ha szakértőként kijelölnek majd valakit bizonyos költségek megá llapítására, talán a bírósági szakértők volnának alkalmasak arra, hogy elsősorban megállapíthatnák itt a bizonyos költségeket. Azoknál a földeknél - általában szakszövetkezetet érintő területek , ahol a tulajdonos az általa is eredeti, saját földjét betel epítette gyümölcsössel vagy szőlővel, a nyilván fölemelt aranykoronaérték tekintetében nagyon helyesen rendelkezik ez az előterjesztés. De én úgy ítélem meg, ha ennek átgondoljuk a másik oldalát, ahol nagyobb számban vannak ezek a földterületek, vajon a s zövetkezet mit fog kezdeni a fölemelt aranykoronaértékkel? Erre nem tudom, milyen megoldást tudnának a gyakorló szövetkezeti vezetők mondani, mert ezzel is szembe kell nézni a gyakorlat során.
