Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MATUSKA SÁNDOR (MSZP):
30 A módosító javaslat benyújtása indokolt volt. A törvény megalkotása óta eltelt közel egy év alatt a földtulajdoni és használati viszonyok alig mozdultak el a rendeződés irányába. A létrehozott jó szándékú, ám nagyon sokszor laikusnak bizonyuló társadalmi bizottságok, a földkiadó bizottságok csak elenyészően kis részben végezték el feladat aikat maradéktalanul. Az is nyilvánvaló, hogy a bizottságok munkáját követő földkijelölési, földnyilvántartási feladatok sem oldhatók meg a törvényalkotók szándéka szerinti, de különösen nem az érintett földtulajdonosokban felkeltett várakozásoknak megfele lő időhatáron belül. A földkiadó bizottságok jelentős része mégis a legkülönbözőbb okok miatt formálisan be is szüntette működését. Jelenleg az országban a földtulajdoni viszonyok a nyilvántartások alapján áttekinthetetlenek. A földhasználati viszonyok ped ig állandó mozgásban vannak. Gazdálkodási, támogatási, hitelezési szempontok érvényesítéséhez jórészt alkalmatlanok, követhetetlenek. Itt szeretném hangsúlyozni azon véleményemet, hogy ez az állapot még hosszú ideig fenn is marad. Ez a dolog természetéből következik. A stabilizáció érdekében pedig elkerülhetetlen a földtörvény mielőbbi ésszerű módosítása. Az a véleményem, hogy a földügyekben jelenleg egyeduralkodó tulajdonosi szemléletet, a földet mint vagyontárgyat, telekértéket favorizáló szemléletet miel őbb ki kell bővíteni a használati, termelési szempontokat is figyelembe vevő szabályozással. Ugyanis a falun élő emberek százezrei kényszerülnek rá a piacképes termékek előállításával megszerezhető jövedelemre. Bizonyos, hogy a nemzetgazdaságunk egyensúlya sem állítható helyre évi egymilliárd dollár mezőgazdasági eredetű exporttöbblettel, ami nemrég még a duplája volt. Jó okunk van tehát a földügyek rendezésére, amit a törvényjavaslat megkísérel, az ország földterületének 28 százalékát kitevő részaránytulaj donban lévő hányadán. Mielőtt felsorolnám a javaslat elfogadásához nélkülözhetetlennek tartott szempontokat, legalábbis általam, még szólni kell egy alapkérdésről. Milyen mértékben és meddig érdemes elmenni az egyes földrészletek kitűzésében, nyilvántartás bavételében, ami mellesleg jelentős költségekkel is jár, akkor, amikor a földet használni is kívánó tulajdonosok és bérlők már a föld koncentrációjában érdekeltek. Előttem szóló képviselőtársaim érintették ezt a kérdést. A nadrágszíjparcellákat célszerűen használni nem tudják. Kinek az érdekét szolgálja valójában a földterületek elértéktelenedését okozó egykét hektáros földdarabok kialakítása? A tulajdonosokét biztosan nem, de a költségviselőkét sem. A 2 millió 600 ezer hektár föld felosztása 1 millió 600 ezer tulajdonos között, ahogy azt a törvényjavaslat indoklásában olvashatjuk, átlagosan 1,6 hektár nagyságú parcellákat eredményez. A T/187. számú törvényjavaslat elkészítésének alapgondolatát tiszteletben tartva a következők megfontolására kérem képvisel őtársaimat. Kiindulhatunke abból, hogy az 1993. évi II. törvény alapjaiban jó volt, a részaránytulajdonosok egyenlőségét, évtizedeken át megőrzött tulajdonosi jogát garantáljae? Véleményem szerint nem. Hiszen ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az ered eti törvény teljesítési sorrendet ír elő a földkiadásnál, máris nyilvánvaló, hogy vannak előnyben részesítettek és háttérbe szorulók. Van, aki a jól használható faluközeli szántókat, van, aki a távoli szikes legelőket kapja. Nem vagyok járatos az alkotmány jogban, mégis felvetem: elfogadhatóe az effajta megkülönböztetés? Legalább a művelési ágak arányát figyelembe véve kellene a tulajdonostársak között esélyegyenlőséget teremteni. Azért sem volt jó az eredeti törvény, mert a földügyekben járatlan társadalmi bizottságokkal államigazgatási határozatot hozattak, amitől azok joggal idegenkedtek. Abból kell inkább kiindulni, hogy alapos törvénymódosításra van szükség. A földhivatali munkában járatos szakemberek tudják, hogy a földügyek intézése, a földkimérés, tu lajdonbejegyzés, átvezetés, közhiteles nyilvántartások naprakész vezetése hihetetlen nagy munkát, sok jó és gyakorlott szakembert, hivatalnokot igényel, nem utolsósorban anyagi és tárgyi feltételeket. Nem kerülhető meg a földhivatali szakemberek véleményén ek meghallgatása. Ennek pedig az a lényege, hogy az említett hivatali teendők csak bizonyos határig gyorsíthatók meg. Az a hatalmas feladat, ami előttünk áll, így
