Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 31 (51. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
288 villamosenergiatörvénnyel, amely feltételeket, lehetőségeket biztosított az ipari, energetikaipari privatizáció megkezdésére. Sajnos, a II. félévben a tisztelt kormányzat a privatizáció felgyorsításáról szóló vitával volt elfoglalva, és nem m agával a privatizációval. A társadalompolitikai jövőkép hiányát tükrözi a törvénynek az a tartalmi része, amely az elmúlt évek olyan akcióinak, mint az Ehitel, az MRP, a KRT, amelyik fő céljában a polgárosodást segítette, ezt háttérbe szorítja. Azt a magy ar vállalkozót, aki mögül hiányzik a kockázatvállaló képességet megadó vagyon és a vállalkozása működtetéséhez szükséges tőke, ezeket segítette elő a korábbi privatizációs technika. E tekintetben azt hiszem, mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy ez a törvé ny visszalépést jelent. Különösen visszatetsző az Ehitel drasztikus korlátozása, amit megengedhetetlennek tartunk. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy a törvényben legyen kijelölve az a vagyoni kör és legyen megjelölve az a technika, amely a kisbefektetők s zámára vagyonfelajánlási kötelezettséget írna elő. Különösen fontos lenne ez a természetes monopóliumot képező nagy közszolgáltató társaságok esetében, ugyanis itt a privatizálhatóság olyan veszélyeket rejt magában, hogy az állam elveszíti a stratégiai bef olyásolás lehetőségét, ha nagy részarányú, markáns szakmai befektetővel áll kizárólagosan szemben. Nagyon hiányzik az a felismerés, hogy a privatizáció másodlagos, de nagy jelentőségű hozadéka, illetőleg hozadékának kellene lennie a tőkepiaci fejlődésnek, elsősorban azzal, hogy megteremti e piac résztvevőit: magánosokat és intézményeket. Tudomásul kell venni, hogy tőkepiac nélkül a piacgazdaság csak üres jelszó. A készpénzigény abszolút elsőbbsége vagy leállítja a privatizációt, vagy háttérbe szorítja a mag yar vállalkozót, vagy tovább polarizálja a vagyoni viszonyokat és a koncentráció további gyarapodásához vezet. A költségvetési hiány, amelyiket a törvény 150 milliárdos privatizációs bevétellel kíván enyhíteni, ha egyáltalán teljesíthető, mindenképpen céli rányosságában veszélyes, a társadalmi optimumtól messze eltérő gyakorlathoz fog vezetni. Szeretnék itt ráutalni arra, hogy sajnos a tervezet semmilyen hatást nem látszik gyakorolni az innovációra, nem foglalkozik a szellemi vagyonnal és értékelésével. Az i nnováció szempontjának figyelembevétele minden privatizációs döntés kulcskérdése. Ez igaz egy vállalatra is, de igaz a gazdaság egészére. A struktúraváltás, a technológiai fejlődés és fejlődőképesség ezen múlik. Nem elég, ha egy multinacionális cég behoz e gy korszerű technológiát, részesítse előnyben a privatizáció azt, aki a fejlesztésre is kötelezettséget vállal és tőkét biztosít. Az innováció céljait szolgálná az, ha fennmarad a készpénzes konstrukció elsődlegessége, akkor is azt alapvetően tőkeemelés fo rmájában kelljen végrehajtani. Amikor tehát társadalompolitikai célok szempontjából nézzük a privatizációs folyamatot, a Magyar Demokrata Fórum itt két dolgot tart fontosnak, mint a privatizáció tétjét: a hatékonyságot, a technológiai fejlesztést, másrészt a magyar polgárosodás alapjainak további erősítését. Éppen ezért van néhány alapvető megállapításunk a törvényjavaslattal kapcsolatban, melynek összefoglalását annak a tükrében szeretném megjeleníteni, hogy a konkrét paragrafusokat is megemlítem, amiből m i azokat a következtetéseket levontuk, amelyekről itt szólunk. Én azt hiszem, még mindig foglyai vagyunk a választási kampány időszakában tett mindenféle minősítésnek és annak az ellenérzéskeltésnek, amivel sikerült a magyar társadalom egy részét a privati zációval szembeállítani. Ebben a vonatkozásban teljesen egyetértek az előttem szóló Tardos Mártonnal: pont ezt kellene valójában megváltoztatni. Azonban illúziót kelt a kormány, ha ezt az új törvényjavaslatot olybá tünteti fel, hogy ez majd megoldja a pro blémákat. Egyrészt a szeptemberi helyett a mostani benyújtás is a hosszú és elhúzódó vitákra utal, azonban őszintén meg kell mondanunk: nagyon sok kérdésben lényegesen rosszabb megoldásokat ajánl, mint elődei.
