Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. január 30 (50. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
250 A második csoport azokból a tulajdonosokb ól tevődött össze, akik nem jelentették be hatvan napon belül, hogy kérik földjeik kiadását. Ennek sok oka lehetett és volt. Ezeknek a tulajdonosoknak a földjét a polgári törvénykönyv szerint osztható közös tulajdonba adták. E közösségek létszáma maximális an húsz tulajdonos volt. Úgy gondolom, ez a megoldás legalább kétszeresen hiányolta az életszerűséget. Egyrészt a táblák, illetve az azonos helyrajzi számú földek területét, illetve az aranykoronaértéket nagyon nehéz volt a tulajdonnal ekvivalenciába hozn i, másrészt a hátrányok közé sorolható az is, hogy ezáltal sok esetben jelentős szétaprózódás következett be, mely a rentábilis hasznosítást - mint például a bérbeadást , meglehetősen nehézkessé tette. De okozott még egy további, nagyon fontos hátrányt is . Nevezetesen azt, hogy aki később bármilyen okból mégis szerette volna tulajdonát önálló ingatlanná alakítani, csak akkor tudta vagy tudja azt megtenni az eredeti törvény értelmében, ha valamennyi társtulajdonos - ad maximum rajta kívül 19 , valamennyi b eleegyezett a kimérésbe, annak helyébe és idejébe. Úgy gondolom, különösebben nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire a szubjektumtól függő dolog volt. Nagyon sok esetben baráti, családi kapcsolatokat tett tönkre, békétlenséget okozott. Meggyőződésem, hogy a felsorolt és a fel nem sorolt anomáliák közül jó néhányat ki tud küszöbölni a földhasznosító közösség intézményesítése. De nézzük, mit is tesz lehetővé ez a megoldás! Először is lehetővé teszi, hogy a tulajdonosok szabad akaratukból, érdekeiknek, lehetőség eiknek, területi, művelési ági adottságaiknak megfelelően - hangsúlyozom: nem jogi személyiségű - földhasznosító közösséget hozzanak létre, illetve szövetkezetenként, településenként többet, akármennyit, amennyit érdekeik megkívánnak. Tehát egy településen belül nemcsak egyet, hanem többet is: érdeknek, művelési ágnak, kultúrának stb. megfelelően. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a résztulajdonosok aktivitása ismét megnőjön, önszervező képessége fokozódjon, megtaláljuk azokat az embereket, akik megfelel ően motiválni tudják a közösségeket. Magam bízom abban, hogy a falvakban, és általában a mezőgazdaságból élők között, ezek az emberek megtalálhatók, és a javasolt 16. § értelmében kezdeményezni fogják a közösségek létrehozását. További előnye ennek az inté zménynek, hogy ha nem saját maguk művelik a földjeiket, hanem bérbe adják, egységes fellépésükkel a bérletalkuk során eredményesebbek lehetnek. Előnye lehet továbbá, hogy az alakuló közgyűlésen, illetve közgyűléseken, az alapszabályban határozzák meg a köz össég működését, valamint a földkiadás szabályait, aminek elfogadásához a birtokilletőség legalább ötven százaléka tulajdonosainak jelenléte és a jelenlevők kétharmadának igenlő szavazata szükséges. Az így megalkotott földkiadási szabályzat a továbbiakban automatizmusként működik - és ez nagyon fontos , kiszűrve a szubjektivizmust, valamint nincs szükség arra, hogy egyegy földkiadás során mindig, minden taggal megegyezésre kelljen törekedni - mint ahogy az a polgári törvénykönyv szerinti osztható közös tu lajdon esetében volt. Ezzel a megoldással, akik életkörülményeik, lehetőségeik változása vagy öröklés, esetleg eladás után bekövetkezett tulajdonváltás miatt földjüket saját maguk kívánják hasznosítani, lényegesen könnyebben, sok esetben békésebben tehetik azt. A T/187. számú törvénymódosító javaslat általános vitájában szinte valamennyi felszólalásban kritika vagy hiányérzet fogalmazódott meg - úgy gondolom, jogosan. A felvetett hiányosságok pótlására számos képviselői módosító indítvány fogalmazódott meg, ugyanakkor a bizottság is megfogalmazta az előbb ecsetelt módosító indítványát. (18.30) Még a bizottsági tárgyalás előtt hatpárti egyeztetésre került sor, mely - úgy gondolom - nagyon jelentős volt, valamennyi párt képviselője részéről nagyfokú konstrukti vitás volt tapasztalható, és örömmel tölthet el bennünket az, hogy az agrártörvényhozás során ez már második alkalommal történt, mert a hegyközségi törvény során is hasonló konstruktivitással, a szakma érdekeit előtérbe helyező és alaposan figyelembe vevő viselkedéssel álltunk szemben. Úgy gondolom, valamennyiünk
