Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SAMU JÁNOS (MSZP):
25 különböző formák bázisa egyaránt a törvényes magántulajdon. Alapvető igény a tulajdonviszonyok megszilárdítása, a biztonságos adásvételhez szükséges tulajdoni vagyonnyilvántartások rendezése. A föl drendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény ennek a fontos feladatnak kellett volna hogy megfeleljen. Ez nem így történt, a végrehajtás során sok buktatóval találkoztunk. Általánosságban megállapítható, hogy a törvény rendszerében elhi bázott volt, gazdaságilag pedig indokolatlan. A végrehajtás során keletkezett problémák is ide vezethetők vissza. Kétségessé teszi, hogy csupán technikai módosításokkal helyre tudjuke igazítani a fennforgó törvény hiányosságait. Az agrárpolitika sürgető f eladatainak megvalósítása széles körű törvényi szabályozást feltételezne. Ma már tudjuk, ennek megvalósítása csak jelentős késéssel fog megtörténni. A földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása részünkről igen bátor vállalkozás a termőföldről szóló törvény módosítása ismeretének hiányában. Mégis szembe kell néznünk ezzel a feladattal. Fontos intézkedésnek tartom a tanyasi lakosság részaránytulajdonának tanya körüli kimérését, az egy táblában elhelyezkedő 20 fős keret feloldását. Az 1300 földkiadó biz ottság működési területén mindössze 28 helyen történt meg a földkiadás végleges befejezése. A hozott határozatok száma 600 ezer körüli, ugyanakkor több mint másfélmillió tulajdonos vár még jussára, a fennmaradt 2 és félmillió hektár föld felosztására. Mind ez történik olyan körülmények között, amikor a földkiadó bizottságok szinte teljesen működésképtelenné váltak különböző okok miatt, tevékenységüket nem folytatják. A kérdés, hogy a bizottságok munkáját ki gyakorolja és milyen határidővel fejezze azt be. Sz ankcionálhatjuke vajon a törvény erejével azokat a tulajdonosokat, akik nem tudták rákényszeríteni a földkiadó bizottságaikat a megszabott határidő betartására, vagy kérdezem: milyen eszközt tudunk rendelkezésükre bocsátani ez ügyben? Az imént említett tu lajdonosi létszám és felosztandó föld mennyisége riasztó eredmény kialakítására enged következtetni mind a birtoknagyság, mind a befejezés határidejének tekintetében, a költségekről nem is beszélve. Lennének olyan parcellák, amelyeken alig férne el a kitűz őkaró, de nagyon fontos kérdés az is, elég gazdagok vagyunke ahhoz, hogy a földek kimérésének megfinanszírozása után a leendő polgári tagosítás költségeit is felvállaljuk jelenkori nehéz helyzetünket ismerve. Mégis azt mondom, hibás volna az az alapállás, amely a fennálló probléma mielőbbi letudását tekintené célnak, mert így a kiszabott határidő letelte után a földtulajdonosok intézményi keret és támogatás nélkül maradnának. A jelenleg is hatályos törvény 7. §a (4) bekezdése lehetővé teszi a tulajdonosok kívánságának megfelelően tulajdonközösségek alakítását. (10.50) Ezt továbbfejlesztve lehetővé kell tenni, hogy - a tulajdonostársak érdekeit nem sértő módon - a részaránytulajdonos használatbavételi lehetőséget kapjon, ha ezt kéri. Ehhez szükséges a tula jdonosi önrendelkezési jog Ptk.ban is elrendelt biztosítása, de ez az alkotmányban is rendezett dolog. A földkiadó bizottsági feladat maradjon helyben véleményem szerint. Ezt a szerepkört az állam ne vegye át, ugyanakkor az eddigieknél sokkal hatékonyabb segítséget nyújtson. Ahol a földkiadó bizottságok felbomlottak, működésképtelenné váltak - noha tudni kell, ez nem általános jelenség, mert van, ahol megfelelően működnek, de az előbbi helyzetben , újat kell választani a részaránytulajdonosok közgyűlésén . Ennek szervezésével véleményem szerint a helyi önkormányzatok megbízhatóak lennének. Csak emlékeztetnék arra a helyzetre, amely a kárpótlási feladatoktól először eltiltotta az önkormányzatokat, majd a kárpótlási folyamat beindulása után szinte nélkülözhe tetlen szereplőivé váltak az önkormányzatok a helyi kárpótlási feladatok végrehajtásának. A szakmai támogatásra, a határozathozatallal párhuzamos ügyintézésre a földhivatalok - létszámuknál és technikai felkészültségüknél fogva - képtelennek bizonyultak el eddig. Mivel átmeneti intézkedésről van szó már ami a feladat dömpingjellegét illeti , ezért nem javasolnám a földhivatalok ez irányú fölfejlesztését; ehelyett be kell vonni a kárpótlási és kárrendezési hivatalokat
