Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 16 (47. szám) - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDF):
18 Van azonban három olyan szakasz, amelyet, úgy érzem, semmiképpen sem lehet elfogadni, mert ezek ellentétben állnak a törvényben megfogalmazott célokkal. Amikor én ezeket olvastam, akkor a büntetőjogból kölcsönzött kifejezés jutott eszembe. Amikor bűncselekményt vizsgál az, akinek ez a dolga, mindig az kell hogy elsősorban fölmerüljön benne: "cui prodest?" - kinek áll érdekében? Na és itt van ennek a törvényjavaslatnak a nagyon furcsa, hasonlóan felteendő kérdése: kinek áll érdekében? Kinek nem állt érdekében mostanáig, hogy a földrendező és földkiadó bizottságok gyorsabban, szakszerűbben és jobban működjenek, és kinek áll érdekében most, hogy olyan módosító részek kerüljenek a törvénybe, amelyek, bizony, nem a nyilvánosan megfogalmazott célt szolgálják? Kérem szépen, én nagyon pontosan tudom: a földrendező bizottságokban igaz volt az az érv, hogy hiányzott a szakértelem. Részben igaz volt ez a földkiadó bizottságokban is. Hangsúlyozom: csak részben, hiszen szerintem nem volt Magyarországon olyan földkiadó bizottság, amelynek a tagjai között ne lettek volna szövetkezeti szakemberek - szándékosan nem "szövetkezeti vezetők"et mondok , akikről, ha azt állítják, nincs szakértelmük ahhoz, hogy az általuk jól is mert földterületeket a jelentkező igények szerint szétosszák, akkor itt más baj van, és azt nem egy ilyen törvénnyel kell korrigálni. Nagyon pontosan tudom, mi rejlett ebben az ellenérdekeltségben. Jó volt elhúzni egy ideig, néhány é vig ezt a folyamatot, hiszen önök is valamennyien tudják: így, a rendezetlen viszonyok között, az ország nagyon sok szövetkezetében, se földjáradékot, se haszonbérleti díjat nem fizetve, el lehetett lenni azon a földterületen, amelyről mindnyájan pontosan tudjuk, hogy kié. Én tudok olyat is a saját megyémből, nem egy szövetkezetben láttam azokat az alapszabályokat, amelyek a tagi kötelezettségek közé sorolják azt, hogy a tag tulajdonába kerülő - nem tulajdonában lévő: kerülő! - földeket száz százalékban köt eles a szövetkezet használatába adni. Ez az alapszabályi rendelkezés annyira csak látszólag jogszerű, hogy azt hiszem, mindenki megmosolyogja. Jogász csinálta, és szövetkezeti közgyűlések hagyták jóvá! És ezekben a szövetkezetekben tömegével folytattak le kizárási eljárást olyan tagok ellen, akik a kárpótlási jegyükért vásárolt földet eladták. Azért volt az alapszabályban az a rendelkezés, hogy a tulajdonába kerülő, mert így nem csak az akkor tulajdonában volt, hanem a később tulajdonába kerülő földet is be kellett adni a közösbe. Ezt azért mondtam el - kissé dramatizálva, de szigorúan ragaszkodva a tényekhez , mert az általunk kifogásolt rendelkezések ebben a törvényjavaslatban hasonlítanak ahhoz, amit most elmondtam, és együttesen azt a nem megfogalmazott célt kívánják elérni, hogy ezek a földterületek koncentráltan maradhassanak olyan érdekcsoportok használatában, amelyek aztán a tulajdonosnak a rendelkezési jogát - az előbb is ismertetett módon - korlátozni tudják. A törvényjavaslat 3. §a a törvény 7. § (4) bekezdését csonkítja meg. Megcsonkítja, ugyanis az eredeti (4) bekezdés azt mondja, hogy ha az (1)(2) bekezdés szerinti földrészletekből a részaránytulajdonosok nem kérik az önálló ingatlanok előző bekezdés szerinti kialakítását, akkor közös tulajdo nba kerül, és az azonos földrészlethez tartozó tulajdonosok száma nem lehet több húsz főnél. A húsz főt nem indokolom különösebben: helytelen, hogy el kívánja hagyni a javaslat. Egyszerűen arról van szó, hogy a tulajdonosok későbbi rendelkezési lehetőségei t nehezítjük meg, ha ezt a létszámkorlátozást nem alkalmazzuk. Megnehezítjük, mert egy olyan földrészletből kimenni, ahol adott esetben kétszáz részaránytulajdonos szerepel, lényegesen nehezebb, mint ahol húsz. Ez volt a limitnek az eredeti indoka is. De ami súlyosabb ebben a bekezdésben, az az, hogy ezt a feltételes mellékmondatot kihagyjuk, hogy "ha nem kérik". Tudom: ha nagyon akar és ha nagyon ügyes a részaránytulajdonos, akkor módja van kimenni, kérni és megszerezni a földtulajdonát, de igenis, ha ez t innen elhagyjuk, akkor nem figyelmeztetjük a tulajdonost, hogy neki ebben az eljárásban milyen kötelezettsége van, mit kell
