Országgyűlési napló - 1994. évi téli rendkívüli ülésszak
1994. december 22 (48. szám) - A Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1991. május 29. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló törvény-javaslat határozathozatala - A Magyar Köztársaság és Kuvait Állam között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Kuvaitban, 1989. november 8. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - A hegyközségi szervezetekről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter:
136 létesíttessenek, amelyek a hazai szőlőga zdálkodás fejlesztésére irányító befolyást gyakorolhassanak, s amelyek a közigazgatás keretéhez szervesen alkalmazkodva a közigazgatási hatóságokat is a szőlő- és borgazdaságot érdeklő szakkérdésekben megbízható tájékoztatással támogathassák." Hetedfél évt izeddel ezelőtt hivatali elődöm, Mayer János földmívelésügyi miniszter e gondolatokkal terjesztette a képviselőház elé a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvényjavaslatot. Nem valamiféle érdekességként vettem az idézetet 1929bő l, de mert a benne foglalt gondolatok ma is jellemzik azt a helyzetet, amelyben az önök előtt fekvő törvényjavaslat megszületett. Két dolgot szeretnék mindenképpen kiemelni ezek közül. Az egyik az a fokozott várakozás, amely a hegyközségi törvényjavaslatot előkészítésének kezdete óta a mai napig kíséri. Mind a szőlő- és bortermelésben közvetlenül érdekelt gazdasági szereplőkben, mind pedig a szélesebb szakmai közvéleményben kialakult az a meggyőződés, hogy a hegyközségek újjászervezése nélkül nem mozdítható elő eredményesen szőlő- és bortermelésünk helyzetének javítása, a termékek minőségének és piacképességének javítása. Ehhez társult még az a felismerés, amely a nemzetközi kereskedelemben szerzett tapasztalatokon alapszik, nevezetesen, hogy azok a termékek számíthatnak kiemelkedően jó piaci lehetőségekre, amelyek egy adott, a termék jellegének kedvező termőhelyről való származását valamilyen, többnyire termelői önkormányzatként működő szervezetként igazolja. Ebből alakult ki az az igény, hogy az egykor a sz őlő- és borgazdaság területén működött hegyközségeket, amelyeknek a két világháború között is jelentős szerepük volt a magyar bortermelés fejlesztésében, a termékek jó híre kialakításában, újjá kell szervezni. Nem kétséges ugyanis, hogy a magyar mezőgazdas ágnak egyes termékcsoportok tekintetében kiemelkedően jó lehetőségei vannak a magas minőségi követelményeknek megfelelő termékek előállítására és igényes piacokon való értékesítésére. Ezt a lehetőséget kell megragadni a bortermelés területén, építve a hagy ományokra és a magyar bor még mindig meglévő jó hírére. Egykor a hegyközségi szervezetek sokat tettek ennek a hírnévnek a kialakulásáért. Ezért jelent meg szinte spontán módon az igény a hegyközségek újjászervezése után. Ezt az igényt és a várakozást fejez te ki az a jelenség, hogy az elmúlt néhány évben egyremásra alakultak borvidéki településeinken a hegyközségek, egyelőre persze egyesületként, nem lévén köztestületi működést lehetővé tevő törvény. A másik üzenet, ami ma is politikai aktualitás, hogy újra kell gondolnunk az állam gazdaságszervezéssel kapcsolatos feladatait, szerepvállalását, úgy, hogy az állam mellett megfelelő szerepet kapjanak a gazdasági élet szereplőinek önkormányzatai. A közigazgatás decentralizációja azon az alapelgondoláson nyugszik , hogy számos közfeladatot sokkal eredményesebben látnak el maguk az érdekeltek, mint egy tőlük idegen hivatali szervezet. Magyar Zoltán, a közigazgatástudomány két világháború közötti jeles reprezentánsa az önkormányzat alapgondolataként fogalmazta meg a következőket: ha azt akarjuk, hogy valami jó legyen, csináljuk meg magunk. Ezen az elgondoláson alapszik a kamarai rendszer kiépítése, a különböző szakmai önkormányzatok szerepének újragondolása, nemkülönben maga a hegyközségi rendszer elképzelt helye és s zerepe a mezőgazdasági szakigazgatásban. Ma még mindenesetre szokatlan az, hogy közigazgatási feladatot lássanak el nem állami szervezetek, ami abból ered, hogy hosszú ideig a közigazgatás egyet jelentett az államigazgatással. Több mint négy éve léteznek é s működnek a helyi önkormányzatok, mint a közigazgatás szerves részei, a jövő útja, hogy különböző testületi önkormányzatok is részt vesznek a közigazgatásban. Mindezek alapján elmondható, hogy a szőlő- és borgazdaság szereplőinek törekvései, az ágazat igé nyei, illetve a kormányzati elképzelések szerencsés találkozását jelenti a hegyközségekről szóló törvényjavaslat. A több mint kétéves előkészítő munka eredményeként olyan javaslat került a tisztelt Országgyűlés elé, amely egyaránt kifejezi a szabályozás ál tal érintettek érdekeit, és alkalmas arra, hogy a létrejövő szervezet beépüljön az agrárszakigazgatás új rendszerébe.
