Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
934 egyfajta hiány, nekünk kell 50 milliárd forint, ezt tessenek megszavazni, s a kormány a szabad belátása szerint fog dönteni ennek a felhasználásáról. Tisztelt Ház! Hol takarékoskodik a kormány, hol akarja a kiadásokat csökkenteni? Természetesen a közigazgatásban. Igaz, a kiadások csökkentésével a közigazgatás feladatai nem csökkennek, tovább ra is számon fogják kérni a feladatok teljesítését a közigazgatáson, elfelejtkezvén arról, hogy a feladatok teljesítéséhez szükséges előirányzatokat folyamatosan és állandóan kurtítják. (18.40) Meg kell vallanom, a korábbi kormányzat is nagyon nagy előszer etettel nyúlt ahhoz, hogy a közigazgatás kiadásait csökkentse. Úgy látszik, ebben van mit tanulni a korábbi kormányzattól, ezt átvette az új kormányzat és ismételten olyan kiadáscsökkentések következnek be a közigazgatásban, amelyek annak hatékony működésé t nemcsak veszélyeztetik, hanem már súlyosan sértik. Ilyen feltételrendszer mellett, hogy egy szerv vezetője nem lehet biztos abban, hogy az adott évi előirányzat végül is rendelkezésre foge állni számára vagy sem, ne csodálkozzu nk azon, hogy bürokratikus, hogy lassú, hogy néha tudatlan az ügyintézés. Minden évben elhangzik demagóg érvként, hogy az állam túlköltekezik, az államapparátus igen sokba kerül. Ezért folyamatosan csökkennek a kiadások, folyamatosan késnek a beruházások, ennek eredményeképpen folyamatosan csökken a lelkes, kötelességtudó és szakértő közigazgatási kar. Mert ugyan, ki fogja hallgatni vég nélkül, hogy az ő munkája valójában semmit sem ér, hogy az a köztisztviselői kar, amelyik ebben az országban végül is irán yítja a legfelsőbb szintű döntések végrehajtását és végre is hajtja azokat, az valójában semmirekellő emberek sokaságából áll, akik érdemtelenül veszik fel a pénzt? Ki fogja elviselni azt a feszültséget, amely a magánszféra és a közigazgatás jövedelmei köz ött van, hisz' hasonló tudású, egyetemi végzettségű emberek a magánszférában a sokszorosát tudják keresni annak, mint a közigazgatásban. De vannak lelkes emberek, akik valóban szolgálatnak tekintik, hogy részt vegyenek a közigazgatásban, csak éppen őket fo gjuk elüldözni. Éppen ezek a pótköltségvetési törvényjavaslatok, de a jelen törvényjavaslatnak is ismét a közigazgatást súlyos elvonásokkal fenyegető megoldása az, ami rövidesen arra fog vezetni, hogy akik négy évvel ezelőtt valóban szívvellélekkel vállal ták, hogy egy új szemléletű közigazgatást fognak létrehozni, hogy megpróbálják ügyfélcentrikussá tenni a közigazgatást, és otthagyták a magánszférát, azok megcsömörlenek, azok ott fogják hagyni a közigazgatást, és érvényesülni fog az a szelektálás, amelyne k következtében még bürokratikusabb lesz a közigazgatásunk, még több ideig tart majd egyegy ügynek az elintézése és még több hiba lesz az ügyek elintézésében. El lehet halasztani a közigazgatásban dolgozók tizenharmadik havi jövedelmének kifizetését jövőr e, áttolhatjuk a költségvetési hiányt jövőre, majd kezdünk azzal valamit - csak mit mondunk a közigazgatásban dolgozóknak, akik rászolgáltak erre a tizenharmadik havi fizetésre? El lehet halasztani beruházásokat, korszerűsítéseket - csak legyünk tisztában azzal, hogy ezzel a közigazgatás hatékonysága csökken. Nem hiszem, hogy egy modern államapparátus kiépítése során mindenáron, mindig arra kell törekedni, hogy olcsók legyünk: jók legyünk, hatékonyak legyünk, és fizessük meg azokat a közigazgatási szakember einket, akiken a mi törvényeink végrehajtása múlik. Azon az oldalon voltam három éven keresztül, ezért nyugodt lélekkel elmondhatom: megszülethet a legjobb törvény ebben a házban, ha nincs meg a végrehajtásához szükséges szakmai apparátus: akkor nem fognak valóra válni a jogalkotó céljai, akkor a legjobb elképzeléseink is zátonyra futnak. A közigazgatás hozzá van kötve az Országgyűléshez, nem bánhatunk úgy a közigazgatással, mint a mostohagyermekünkkel. Hadd mondjak egy példát, amiről nemrég hallottam! Az Á llami Vagyonkezelő Részvénytársaságnál egy főtanácsos, aki a privatizációs titkárságon dolgozik - valójában kormányzati célokat old meg, hisz' a privatizáció kormányzati feladat , havi 250 ezer forintot keres, ezzel ellentétben egy minisztériumi, mondjuk helyettes államtitkár 110 ezer forintot. A kettő között mekkora a különbség, mondjuk felelősségben?
