Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
933 mit mond a pénzügyminiszter? Az 1098. oldalon t alálhatják képviselőtársaim, hogy a pénzügyminiszter úr szerint "A benyújtott javaslat csak arra alkalmas, hogy csökkentse a hiányt és szerény mértékben korrigálja a '94es folyamatokat. Nem lehet célja új gazdaságpolitikai koncepció megvalósítása. Nem alk almas a legfontosabb kettős cél: a stabilizáció és a tartós növekedés feltételeinek megteremtését szolgáló akciók egyidejű megvalósítására." Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg két különböző pótköltségvetési javaslatot olvasot t a pénzügyminiszter és a bizottsági előadó. De aztán megnyugodtam, hisz az Állami Számvevőszék véleményében ki lett fejtve a szakma véleménye, és ez eligazító volt a számomra. Hisz azt mondja a számvevőszéki jelentés 11. oldalának utolsó bekezdése, hogy " A pótköltségvetéssel beterjesztett intézkedéscsomag nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek az államháztartásban jelentősebb változásokat indítanának el és a kiadásokat is hosszabb távon mérsékelnék." Akkor ezek szerint a bizottsági előadó talán többet tétel ez fel a törvényjavaslatról, mint amit szerény célként az maga elé tűz. Tisztelt Képviselőtársaim! El kellene gondolkozni azon, mit fognak mondani önök azoknak a választópolgároknak, akik megkérdezik, hogy hogyan és milyen módon lehet megszavazni egy olyan paragrafust, amely lehetővé teszi, hogy a kormány, a parlament ellenőrzése nélkül, szabadon csoportosíthasson át olyan előirányzatok között, amelyekről korábban az Országgyűlés döntött. Hisz' ez a felhatalmazás lényegében azt jelenti, hogy az Országgyűlés nek az ellenőrző szerepe megszűnik. Értelmetlen dolog költségvetést, pótköltségvetést készíteni. Minek, ha azok a számok, amelyekről dönt az Országgyűlés utóbb országgyűlési felhatalmazás nélkül megváltoztathatók. Ki vállalja egy minisztériumnak a vezetésé t, egy országos hatáskörű szervnek a vezetését annak tudatában, hogy a költségvetését a kormány bármikor megkurtíthatja, ha nem olyan módon viselkedik annak az intézménynek a vezetője, akkor büntetésképpen megvonják tőle az előirányzatot és megkapja egy ol yan intézmény vagy olyan minisztérium, amelynek a vezetője jófiúként viselkedik. Ugye, nem erről van szó? Ugye, nem erre gondolnak önök, és nem is ezt akarjuk közösen elérni. Az Antallkormányzatnak, amelyet gőgösnek, önkényuralmi megoldásokat szem előtt t artónak neveztek sokan - alaptalanul , az eszébe nem jutott volna ilyen megoldással az Országgyűlés elé állni, korlátlan felhatalmazást kérni, amelyet Magyarországon csak háborúk idején szoktak kérni a kormányok, vagy a diktatúrák kormányai kapnak meg. De jelenleg demokrácia van, legalábbis én így gondolom. Ha ezt a felhatalmazást megkapja a kormány, akkor a közpénzekkel ellenőrzés nélkül bánhat. Nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr tudná, hogy a miniszterelnök úr tisztában van vele, hogy a pénzügyminiszt er által beterjesztett ez a megoldás valójában mit jelent. Nem hiszem, hogy így kell megkezdeni a korrupció elleni harcot, melyet meghirdettünk és amelyet támogat az ellenzék és támogat a Magyar Demokrata Fórum is. Nem hiszem, hogy a közpénzek kiadásának m egszigorítását oly módon kell kezdeni, hogy a kormány azt kéri, mindenki takarékoskodjon, mindenkit szigorúan ellenőrizzünk, egyedül én legyek az, amelyik nyugodt lélekkel csoportosíthat és arra költhet, amire akar. Tényleg annyira biztos lehet a pénzügymi niszter a koalíció túlsúlyában, a szavazógépben, hogy egy ilyen javaslatot ide mer hozni az Országgyűlés elé? Vagy talán ennek a javaslatnak inkább az áll a hátterében, hogy maga a pénzügyi kormányzat, a pénzügyminiszter úr sincs tisztában azzal, hogy az á ltala leírt számok valósake; hogy azok a folyamatok, amelyekről szól ez a pótköltségvetési javaslat, valóban be fognake következni. Mert ebben az esetben érthető ez a felhatalmazáskérés. Hisz ha nem tudom, hogy a leírtak bekövetkeznek, ha megtörténhet, hogy amit leírtam, annak épp az ellenkezője fog bekövetkezni, akkor valóban meg kell kérni a felhatalmazást, hisz akkor mindaz, ami itt elő lett adva és amiről most már napok óta vitatkozunk, az egy elméleti fejtegetés, amelynek az alapjai nagyon gyenge ta lajon állnak. Akkor valóban kellene felhatalmazás, csak akkor el kellene mondani az Országgyűlésnek, hogy tisztelt képviselők, semmit nem tudunk, semmi bizonyosat, lesz
