Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - Döntés országgyűlési határozati javaslat sürgős tárgyalásáról - Határozathozatal a nyugellátások és baleseti nyugellátások 1994 szeptemberét megelőző időre vonatkozó emelésének egyösszegű kifizetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A nyugellátások és baleseti nyugellátások 1994 szeptemberét megelőző időre vonatkozó emelésének egyösszegű kifizetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája és határozathozatala - DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter:
929 Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne esetleg valaki még felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelzett ho zzászólási szándékot, a vitát lezárom. Megkérdezem dr. Kovács Pál népjóléti miniszter urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Igen.) Igen, megadom a szót. DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A vitában elhangzot tak közül csak két dologra szeretnék reagálni. Az egyik: vajon azzal a döntéssel, amelyet a nyáron egy országgyűlési határozat nyomán a parlament hozott, nem az volte a koalíció célja, hogy a nyugdíjemelésnek ezt a visszamenőleges döntését felhasználja vá lasztási célokra? Erre az én válaszom természetszerűleg az, hogy július közepén sem a parlament, sem a koalíció, sem a kormány nem tudta azt, hogy vajon novemberben, decemberben vagy októberben leszneke a választások. Mint ismeretes, ennek a döntésnek els őrendűen az volt a célja, hogy tájékozódjék az akkor még fel sem állt vagy néhányórás kormány arról: milyen anyagi lehetőségei vannak. A másik felvetés, amelyet Lányi képviselő úr tett, arról szól, hogy el kellene már egyszer a nyugdíjemelések kérdését dön teni úgy törvényben, hogy ne legyen ebből minden esztendőben egyszer vagy kétszer politikai csatározás a parlamentben. S ebben Lányi képviselő úrnak tökéletesen igaza van. Egyszer már el kellene jutnunk egy olyan nyugdíjtörvényhez, amely átlátható, előre t ervezhető a nyugdíjas számára, és indexálja a nyugdíjakat, de úgy, hogy valójában ne a költségvetés és a politikai akarat mindenkori állapotától függjön csupán. Jó lenne, ha ilyen nyugdíjrendszert tudnánk csinálni. Beérkezett ehhez az országgyűlési határoz athoz néhány módosító indítvány, amelyek egy részénél a Népjóléti Minisztérium nevében a bizottsági ülésen levő képviselőnk támogatását adta. Mégis azt kell mondanom, tisztelt Ház, hogy ezekről az országgyűlési határozatokról a szavazásnál nekem a kormány nevében azt kell mondanom, hogy nem támogatja a kormány. Indokolására a következőket tudom felhozni: A törvény, amely a nyugdíjemelésekről szól, kimondja, hogy a nyugdíjakat hogyan kell indexálni a nettó átlagkeresetekhez. Az országgyűlési határozat, amely et a nyáron hozott a parlament, a kormánynak adta a feladatot, hogy a nyugdíjszerű ellátások emeléséről intézkedjék. Ezt meg is tette a 111/94. Korm. számú rendeletben. E rendelet kimondta, hogy szeptembertől a nyugdíjszerű ellátásokat milyen mértékben leh et emelni. Amikor a Népjóléti Minisztérium képviselői ezekre az indítványokra igent mondtak a bizottságban, nem tudtuk azt, hogy ezeknek az indítványoknak az anyagi konzekvenciái milyenek. Ma tudjuk, hogy ez 1,4 milliárd és a Pénzügyminisztérium tájékoztat ása szerint ennek az 1,4 milliárdnak - itt kizárólag állami költségvetésből finanszírozott ellátásokról van szó - nem látható a fedezete. Mindezek alapján, a kormányfővel való tárgyalás után mondhatom a kormány nevében azt: a kormány élni fog azzal a lehet őségével, hogy a nyugdíjszerű ellátások emeléséről nem a parlament döntött, hanem kormányrendelet útján történt az előző alkalommal is, történjék ezután is így. Megnézi tehát a kormány, hogy a szociális bizottság módosító indítványa hogyan teljesíthető, mi lyen költségvetési feltételei vannak, megvannake a pénzügyi feltételei és ha igen, akkor kormányrendeletben - úgy, ahogyan döntött szeptemberben is, illetve augusztus végén - dönt a visszamenőlegességről.
