Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS, a Fidesz
900 Annak idején az Ötv. szabályozta azt, hogy az önkormányzatok hogyan jutnak vagyonhoz. Akkor a világkiállítás megrendezhetősége címszó alatt a kormány bizonyos, akkor állami, illetől eg önkormányzati tulajdonban lévő vállalati ingatlanokat, amelyek nem voltak beépítve, eleve kivonta az illetékes önkormányzatok tulajdonosi köréből, pontosan azért, mert az expót meg kell rendezni és ezért ez a különös közérdek, ami az expó megrendezéséhe z az akkori kormányzat szerint fűződött, ez tette indokolttá, hogy az érintett önkormányzatok ne kapják meg azt a vagyont, amit egyébként minden más önkormányzat megkapott, mert pont az ő területükön lesz az expó. Ezenkívül más olyan ingatlanok is vannak i gen komoly mennyiségben, amelyet egyébként a Programiroda kezel, mint állami vagyont. Ezt is azért kezeli a Programiroda, és azért nem végezte el a parlament, illetőleg a kormányzat az Ötv. alapján ennek a felülvizsgálatát, mert az expót mint különös közér deket tekintette az akkori kormány, az akkori parlamenti többség, s erre hivatkozván nem juttatta ezeket az önkormányzatokat tulajdonhoz. Mit tesz ez az előterjesztés? Azt mondja, jó, expó nincs, de azt sem mondja, hogy ingatlan van, hanem azt mondja, hogy igen, vannak valóban ilyen ingatlanok, nagy értékű ingatlanok vannak, ezeknek a felhasználásáról - és itt szeretném aláhúzni: értékmegkötöttség nélkül - a kormányzat dönt, az eladásukról is a kormány dönt, s a kormány fogja a befolyt pénzek felhasználását is eldönteni. Azt gondolom, hogy ez egyrészt az Ötv. elfogadásakor megnyilvánuló törvényalkotói szándékkal szögesen ellentétes, másrészt pedig azért is elfogadhatatlan, mert ha az expó valóban megszűnik, mint fontos közérdek, akkor nincs ok arra, hogy az érintett önkormányzatoknak azokat az ingatlanokat, amelyeket most a kormány magának akar megtartani és a saját hatáskörében akarja felhasználni, ezeket magánál tartsa. Ez egész egyszerűen az államosításnak egy ravasz formája. Csak azért nem akarok ilyen er ős jelzőt használni, mert tudom, hogy közben kormányváltás történt, és igazából feltételezem, hogy ezt a vádat első kézből meg fogják cáfolni és azt mondják, dehogy, ez valami félreértés, szó sincs államosításról, visszaadjuk a tulajdont az önkormányzatokn ak. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Amennyiben ez nem következik be, akkor mégiscsak fenn kellene tartanom azt a véleményemet, hogy ez az államosításnak egy ravaszabb formája, dehát én ezt nem is merem megkockáztatni sem. Összefoglalóan - véleményünk sze rint - a helyzet a következő: Nem voltunk sohasem világkiállítás pártiak és ha tiszta lappal indulna a kérdés megvitatása, akkor sem lennénk valószínűleg. Ilyen értelemben a véleményünk nem változott. Azonban a hajó elment, nem arról kell vitatkozni, hogy elmenjene a hajó vagy sem, elindult legalábbis, a kármentés az ország és a kormány feladata. Az a feladat, hogy megnézzük: mely alternatíva kiválasztása jelenti a legnagyobb hasznot vagy okozza a legkisebb kárt. Ezt a célt, ami szerintünk a valóban a kérd ést pragmatikus alapon megközelítő álláspont sajátja, ez a törvényjavaslat, amit a kormány beterjesztett, nem támasztja alá. Ez azt a pártelnöki nyilatkozatot támasztja alá, ami szerint a világkiállítás ridegen és magyarul megfogalmazva a koalícióalkotás f eltétele volt. Ez egy olyan politikai üzenetet, amit pesze tudomásul lehetne venni, és mit is tehetne egy választásokon vereséget szenvedett párt képviselője ilyen ügyben. Azt mondja, kérem, önök vannak többségben, tegyék ezt meg, csak ne próbálják velünk elhitetni, hogy közben mindenféle számításokat végeztek. Végeztek számításokat, és lehet is végezni, csak ezek nem jönnek annyira össze, hogy ne lógna ki a lóláb. Éppen ezért a Fidesz ezt a törvényjavaslatot határozottan elutasítja. A Fidesz szeretné megké rni a kormányt arra, hogy ha lehet, próbáljon meg olyan alternatív javaslatot behozni a Ház elé, ami valóban számba veszi a kiállítás lemondásából adódó veszteségeket, ami valóban számba veszi az alternatívákat, mert adott esetben urambocsá! még azt is el tudjuk képzelni, hogy a jelen helyzetben a világkiállítás megrendezése több haszonnal jár az országnak, mint amennyi veszteséget ez a törvényjavaslat jelent az ország számára. Éppen ezért én nagyon remélem, hogy a vita későbbi szakaszában valamilyen útonm ódon kapunk olyan alternatívákat a kormányzati oldalról és az ő apparátusukat is felhasználva, hiszen tudom, hogy vannak a kormánypárti oldalról is olyanok, akik korábban - igaz akkor még egy más
