Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - BARSINÉ PATAKY ETELKA, az MDF
882 megkérdőjelezni? Hát nem nagyon vall valami üzleti gondolkodásra! Valamint az sem vall üzleti gondolkodásra, ha két évvel a bevételek előtt számon kérik a bevételeket. Üzl eti tervet persze nem lehet íróasztalközgazdász szakértő kezébe adni. Mert az ott keresi a külső tőkét, ahol az nem lehet jelen. Ott pedig, ahol a tőke részt vesz a vállalkozásban, ott nem ismeri fel. Így történhetett például az, hogy az expó - nem fogom az összeset felsorolni - két legnagyobb vállalkozása, a teljes nemzetközi pavilonrendszer, az ötvenezer négyzetméter vagy az idegenforgalom és a jegyeladás, ez valahogy elsikkadt az értékelésben. Az a két legnagyobb vállalkozás, amelyet magyar középvállalk ozók nyertek. Pedig ezeknek igen sok tőkét kell befektetniük ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Csak hát ez nem az expó mérlegfőkönyvében szerepel. Ez a tőkebefektetés a vállalkozónál szerepel. Az a vállalkozó, az a vidéki magyar vállalkozó, aki vállalta, hogy helyettünk megtervezi, felépíti, majd elbontja és utóhasznosítja az ötvenezer négyzetméter nemzetközi pavilonrendszert. Mindezért nekünk csekély díjat kell fizetni. Miközben négyzetméterenként hatszáz dollárt szedünk be a külföldi kiállítóktól. S ez a váll alkozó tudta, hogy hol az üzlet, mert tőkét fektetett bele. Tehát jó üzlet volt ez az expó szervezői számára is. De ugyanezt mondhatjuk el azokról is, akik az idegenforgalmat vállalták. Ez is egy magyar középvállalkozó iroda. S engedje meg miniszter úr, ho gy tájékoztassam arról, a szállodaszövetség, amelynek a véleményét bizonyára meghallhatták volna, ha kíváncsiak rá, a szállodaszövetség kérte azt, hogy ne szorgalmazzunk több szállodaépítést. A budapesti szállodák ugyanis ötven százalékban kihasználtak. Fi gyelmen kívül hagyni azt, hogy a kiállítás költségeinek a harmadát a külföldi kiállítók fedezik és hogy ennek jelentős részére a kormányok már garanciát adtak, hát ez enyhén szólva hozzá nem értést tükröz. Igaz, ez sem jelenik meg az expó mérlegfőkönyvében . Csak hát így történhetik az, hogy hiába magyarázza valaki ezeket a dolgokat, a süket nem hallja a dalt, és így történhetik az, hogy egyesek Cato módjára hajtogatják, hogy nem vállalkozói az expó, hogy törvényellenesen készült. Engedjék meg, hogy valamit felolvassak. Itt már nagyon sok felolvasás történt, de ez talán fogja érdekelni a tisztelt Házat. Ez ugyanis néhány mondat egy bizottság jelentéséből, amely közel áll a tisztelt Házhoz. Ezt írja a bizottság jelentése: "Az elterjedt hiedelmekkel szemben sem az előkészítés, sem a törvény a világkiállítás jellegét nem határozta meg. Folyamatosan állami költségvetésből és vállalkozói bevételekből együttesen megvalósítandó beruházásként tárgyalta." Kérem, mi úgy gondoljuk, hogy megtartottuk a törvény előírásait, úgy gondoljuk, hogy ott terveztünk állami pénzeket, ahol ezt a közösség használja. Mi úgy gondoljuk, hogy takarékosan bántunk az adófizetők pénzével. Mi úgy gondoljuk, hogy tisztességes üzleti tervezéssel minimálisra szorítottuk a kockázatot. Tisztelt Ház ! Két éve az expóra irányuló pergőtűzben élő főbiztosként azt hittem, hogy az expót ellenzők már nem tudnak meglepetéssel szolgálni. De tévedtem. Az az általános iskolai dolgozat, amelyet a képviselők tájékoztatására csatoltak az előterjesztéshez és általá ban az expókról szól, ez óhatatlanul eszembe juttatta, hogy Taejon nem abban különbözött elsősorban Budapesttől, amit az általános iskolai dolgozat megemlít. Hanem abban, hogy a kormány, a taejoni kormány ott megszavazta, hogy minden általános iskolás megt ekinthesse a világkiállítást. Az utazás és a belépőjegy költségeit a kormány viselte. Igaz, hogy ezzel hozzájárult az expó bevételeihez. De ugyanakkor formálta és csiszolta az általános iskolás korú gyerekek világát. Tisztelt Ház! Mi ott Taejonban a köztár sasági elnökünk látogatásakor átvettük több mint száz nemzet előtt a világkiállítások zászlaját. Téved a kormány, ha azt hiszi, hogy néhány udvarias diplomata levele alapján jó üzenetet küldött a világnak. Az 1996os expó ténylegesen nemzetközi sikernek íg érkezett. Udvariasságból a világ összes államát meghívtuk, 182 nemzetet. De - és ez sosem hangzik el - lehetőséget a BIEtől ötven országra kaptunk, mert a területünk ezt engedi meg. Ezzel az ötvennel kell összevetni azt a huszonnyolc országot, amelyek két évvel ezelőtt már
