Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - MOLNÁR GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KARL IMRE (MSZP):
877 komoly egyensúlytalansággal párosul; amikor a költségvetési hiány arányai, a finanszírozás gondjai szinte minden finom közgazdasági szabályozást lehetetlenné tesznek. Tisztelt Ház! Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a hibás prognózis, a rossz előkészítés, a vállalkozási érdektelenség együttes hatása csak további terheket jelenthet az államháztartás számára. Így nemhogy nem járna gazdaságélénkítő vagy országarculatjavító hatással, hanem még tovább súlyosbítaná a költségvetés, illetve e zen keresztül minden adófizető polgár helyzetét. A harmadik: milyen következményekkel jár az expó lemondása? Vane vállalható alternatíva? Az eddigi előzetes visszajelzések, illetve elemzések azt mutatják, hogy hátrányos jogi vagy külpolitikai következmény ekkel nem kell számolni. Egy esetleges lemondás más befektetéseket nem csökkent, visszaesés erre az okra nem vezethető vissza. Megítélése a nemzetközi pénzvilág részéről - egyensúlyjavító hatása miatt - inkább pozitív. Az expónak az eredeti keretek között a már felsorolt okok miatt nincs sem E, sem más betűvel megkülönböztetett, kivitelezésre alkalmas variánsa. Elvi álláspontjaink közül a második az, hogy valljuk, egy nemzetnek, ezen belül egy nemzetgazdaságnak - úgymond, mint minden embernek - kell legyene k céljai. Mert akinek nincsenek céljai, az nem jut sehová. De ezeknek a céloknak valóságosnak és kivitelezhetőnek kell lenniük, különben az elképzelttel teljesen ellenkező hatást érnek el. Természetesen elfogadjuk, sőt magunkénak valljuk azt a felfogást is , hogy az államnak vállalnia kell valamilyen aktív szerepet a beruházások fellendítésében. De azt gondoljuk, hogy ennek átgondolt, stratégiai beruházáspolitikának kell lennie, és a kiemelt gazdasági szektorokat, ágazatokat kell megcéloznia. Le kell szögezn ünk azt a tényt is, hogy a szocialista párti frakció 1991ben az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényt ellenszavazat nélkül végül is megszavazta. Igen, megszavazta, és kívánta annak megvalósulását is, de úgy, hogy az az ígéretnek megfe lelően, vállalkozói expó legyen, a költségvetésre és ezen keresztül az adófizetőkre elviselhetetlen terheket ne rójon. Úgy, hogy az segítse a külföldi tőkebeáramlást, a befektetések által új munkahelyeket teremtsen, megrendeléseket hozzon a hazai vállalato knak, vállalkozóknak. Vagyis összességében nagyon kedvező mikrogazdasági folyamatokat indítson el, és ezáltal is még kedvezőbb makroszintű hatásokat produkáljon. Kérdezhetjük ma joggal, így történte mindez? Ha nem, ragaszkodhatunke eredeti álláspontunkho z, és vajon mások miért ragaszkodnak annyira hozzá? A megértéshez érdemes felidézni az 1991es döntés legfőbb érveit. (11.20) Kádár Béla képviselőtársunk, akkori miniszter úr, előterjesztésében így érvelt: "Száz év múltán, napjainkban ismét sorsalakító dön tés előtt állunk. Vállaljuke annak felelősségét, terhét és kockázatát, hogy gyorsított ütemben haladunk előre a XXI. század, a magyar korszerűsödés és az új középeurópai szerepvállalás felé, vagy pedig beleragadunk mindennapi gondjaink, örökös pártharcai nk kifogáskeresőinek, vádaskodásainak ingoványába". Máshol: "Az expó mint a gazdasági, kulturális megújhodás eszköze ugyanakkor megrendezési feltételeket támaszt, mint a gazdaság és a kultúra fejlesztése. A kormányzat részéről tárgyalókat az a cél vezette, hogy az expó mintát kínálhat az országos és egyéni érdekek összehangolásán alapuló nemzeti egyetértés kialakításához a politika és a gazdaság más területein is". Talán érdemes még három részletet idézni. "A tisztelt Országgyűlés abban a felelős - de kivét eles helyzetben van , hogy döntései ezúttal a mából a hosszabb távú jövő felé mutatnak, megakadályozhatják, hogy rövid távú kényszerek maguk alá gyűrhessék a jövő követelményeit. Önök itt és most nem néhány száz millió dollár sorsáról, az öt év magyar öss zesített termelési értékének körülbelül 23 ezrelékéről döntenek - egy olyan országban egyébként, amely csak abban az évben a várakozásoknál mintegy egy milliárd dollárnál jobb fizetésimérlegpozíciót ért el , önök
