Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 4 (21. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
849 Őszi ülésszakunk 14. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében dr. Semjén Zsolt és dr. Trombitás Zoltán jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre. Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapunkról 25 képviselőtársunk előre bejelentette távolmaradását. Képviselőtársaim jelzését kérem abban az esetben, ha a bejelentés ellenére mégis jelen tudnak lenni. Jelzés nem érkezett. Ezért a napirend előtti felszólalásokra kerül sor. Napirend előtti felszólalók: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívüli ügyben szólásra jelentkezett dr. Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr nagyon rövid időkeretben elmondta expozéját és csak kapásból tudtunk válaszolni, akkor a felszólalásomban jeleztem, hogy néhány kérdésre, ahol konkrétumokkal és számadatokkal kívánunk reflektálni, ezen a héten visszatérek. Szeretnék valóban rendkívül röviden és nagyon tárgyszerűen visszatérni azokra a kérdésekre, amelyekre az adatok nem lehettek nálunk, hiszen nem tudtuk, hogy a beszéd miről fog szólni. Néhány kérdés köré szere tnék csoportosítani, ahol az adatok figyelemre méltóak. Mindenekelőtt szeretném jelezni, az egészségügyi résszel kapcsolatosan elhangzott, hogy a miniszterelnök úr szerint rendkívül tragikus az egészségügy és a lakosság egészségi állapota. Ezekkel a kérdés ekkel kapcsolatban szeretnék arra utalni, hogy az egészségi állapot nem egyik napról a másikra alakul ki az országban, és annak, hogy ma milyen állapotok vannak, nagymértékben egy folyamatnak egy megfelelő állomásához érkezve tudunk számot adni. Szeretnék tájékoztatást adni nagyon röviden arról, hogy 1960, '80 és 90 tekintetében hogyan nézett ki a magyar egészségügyi ellátás és érzékelhetővé tenni, hogy a változás mikor következett be egy hosszú tendencia után ellenkezőjére. 1960ban Ausztriában a GDP száza lékában az egészségügyre fordított kiadások 4,4 százalékot, az Egyesült Államokban 5,3at, Magyarországon 5,1et tettek ki. Tehát azt mondhatjuk, hogy '960ban Magyarország valóban egy igen magas szinten állt. Az időrendi változásban azonban '80ra Ausztri a már 7en, az Egyesült Államok 9,5ön áll, Magyarország pedig gyakorlatilag 5,4en stagnál. '90re Ausztria 8,4, az Egyesült Államok 12,4, Magyarország még mindig ötössel kezdődött, 5,9 százalékát fordította az egészségügyre. 1990től kezdve azonban fordu lat állt be, amelyet két tekintetben szeretnék megjeleníteni, az egy főre jutó kiadásokat és reálértékben ezeknek az értékét. Hogyan nézett ki '90ben és '94ben? Az egy főre jutó kiadások '90ben 8824 forintot tettek ki egy főre, és 12 876ot '94re. Reál értékben számolva ez az 1980as évi bázison 5649ről 6530ra nőtt. Tehát a reálértékben számított egészségügyi kiadások egy főre vetítetten itt kezdtek el '90. és '94. között növekedni. Hozzá kell tennem, nem vádolhatja senki a kormányt sikerpropagandával, ezeket az adatokat a Magyar Nemzetközi Kék Szalag Bizottság '94. februári adataiból vettük. Ennek alapvetően nemcsak kormánypárti képviselői voltak. Tardos Márton úr is a csapathoz tartozott. A szociális kiadások tekintetében pedig szeretném felhívni a fi gyelmet arra, hogy két lényeges dolog történt az előző kormányzati időben. Mégpedig az, hogy a foglalkoztatási törvényt '91. január 1jétől életbe léptettük, majd pedig '92ben egy olyan szociális törvény lépett hatályba, amely a magyar joggyakorlatban tel jesen új ellátások bevezetéséről is rendelkezett. Nevezetesen a
