Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 3 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 1991. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
834 szervek átalányszerű befizetése is. Ez nagyon jó dolog, mint konstruktív ellenzéki, helyeslem. Csak utána ne számoltam volna... De sajnos megtettem, és kiderül, hogy 600 millió forinttal többet kívánnak ezen a címen kivonni a Szolidaritási Alapból, mint a járulék tisztességes csökkentése alapján kiszámítható. Nagyon sajnálom, de ez azt jelenti, hogy 600 millió forintot kiveszünk a munkanélküliek zsebéből. Talán nem abból, mert szufficitről van szó, de tudjuk, hogy ezt a szufficitet meg át akarjuk csoportosítani. Azt ígéri a törvényjavaslat, hogy csökken a költségvetés hiánya. Ez megint egy olyan dolog, amire tisztességes ellenzéki csak azt mondhatja, hogy helyes. Hogy menny i a várható deficit, erről itt már elhangzott egy számháború, Szabó Iván képviselőtársamnak egy skót vicc jutott az eszébe. Nekem egy példabeszéd a hamis sáfárról, amely példabeszéd azt mondja, hogy vedd adósleveledet és írj a száz helyett ötvenet... Nem ö rülök annak, hogy ilyen jellegű módszerekkel próbáljuk meghatározni a költségvetés alakulását. Érthetetlen az a könyörtelenség, ahogy a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kiadásokat a költségvetés megnyirbálja. Egy idevonatkozó alapítványt 5 mil lióval, az önkormányzatokra szánt pénzeket 100 millióval - de itt hivatkoznak arra, hogy már talán nem is fog fölállni , a kulturális autonómiára szánt pénz 185 millióval, a kisebbségi kompenzációs keret 500 millióval lesz kevesebb - e két utóbbi gyakorla tilag nulla lesz. A kormányprogramban meghirdetett gyermek- és családellenes intézkedések első jeleként a nemzetközi családév nagyobb dicsőségére 20 millió forintot elvesznek a családvédelmi hálózattól. A miniszterelnök úr komor szavakkal szólt a lakosság egészségügyi állapotáról - és azt gondolom, reálisan tette , okos tanácsokat követett, amikor ezek a mondatok bekerültek a beszédébe. Sajnálom, hogy ugyanezek a tanácsadók nem vették észre, hogy több mint 450 millióval csökkentik az egészségfejlesztési cé lokra szánt pénzeket. Több harmóniára volna szükség, tisztelt hölgyeim és uraim! A kormány üzenete számunkra olyasmi: minden erővel el van szánva arra, hogy megfékezi a gazdaság megindult növekedését, és fékezi az életszínvonal általuk is elismert mintegy 9 százalékos növekedését. Fel sem tételezi ez az anyag, hogy jobban megfizetett emberektől nagyobb teljesítmény is elvárható, sőt, képesek is rá. Új kormányunk olyan autóval utazik, amelyben nemcsak kuplung nincs, de gáz sem, a kormányos görcsösen próbálja megtartani az úton a kocsit, amelyet a pénzügyminiszter úr gőzerővel fékez. A selejtes kocsi nehezen fog célba jutni. Az egyik fékhatás az alapok megnyirbálása - erről képviselőtársaim bővebben szóltak és fognak is még , a másik sokak számára fájdalmas d olog az idegenforgalom húzóágazat jellegének tönkretételére irányuló áfakulcsváltoztatás. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr adóemelést elutasító mondata erre is vonatkozike, de a jelenlegi tervek egy egész szakmát töltöttek el kétségbeeséssel. E fékezé si műveletek alapján azt kell mondanom, még senki nem gazdagodott meg abból, hogy meg sem kereste azokat a pénzeket, amelyeket nem akar elkölteni. Tehát valamiképpen előre kellene menni és a fejlesztés irányába kitörni. Arról is szóltak már képviselőtársai m - és itt lerövidítem a mondókámat , hogy a kormány hatalmas befolyást, hatalmat kér magának. Valóban, abban az esetben, ha átcsoportosíthat innenonnanamonnan, akkor elég lenne egy mondat: azt csinál a kormány, amit akar, és akkor minek megyünk itt bel e a részletekbe. A pótköltségvetés nem tölti be kívánatos funkcióját, érdemben nem hozza jobb helyzetbe az ország gazdaságát, nem mutatja meg a lakosságnak, hogy milyen irányú kitörés következik, mitől remélheti, hogy túl leszünk a nehezén. Maga a törvényj avaslat és a vele párhuzamosan történő kormányintézkedések arra utalnak, hogy a színfalak mögött tovább zajlik az ellentétes gazdaságpolitikai nézetek harca. A döntések esetlegessége és önellentmondásai arra utalnak, hogy a kormány nem elvi alapokon dönt é s nem tud megindulni egy határozott irányba. Pedig ennek a kormánynak megvan - lehet, hogy úgy kellene mondani: megvolt - a felhatalmazása arra, hogy idejében és határozottan döntsön. Kétharmados többség birtokában hogyan lehet ilyen tétova
