Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 3 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 1991. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP):
830 milliárdot kitevő ad ótehernövekedés, a 2 milliárdnyi központi költségvetési szervekre kirótt befizetés, mindezek aránytalansága folytán nem képes javítani a helyzetet. (16.30) A javasolt intézkedések egy része pedig éppen lassítja a gazdasági növekedést - a kiadások javasol t visszavágása ugyanis igen jelentős részben beruházások leállítását jelenti. Az állami pénzalapok csökkenése ebbe az irányba hat. Gondolni kell arra is, hogy a fogyasztási adók emelése döntően forgalomcsökkentő, és a fekete- vagy szürkegazdaságot erősítő hatású. A továbbiakban ennek a pótköltségvetésnek egy különös részterületére térnék át, amely a befizetésekkel foglalkozik. A pótköltségvetés ugyanis kevésbé sújtja a Külügyminisztériumot, mint más tárcákat, de az 52 milliónál valamivel tö bb forint is - amivel a magyar diplomácia kereteit meg kívánják rövidíteni - komoly működési gondokat okozhat. Ezért, Csapody Miklós képviselőtársammal együtt, egy módosító indítványt adtunk be a mai napon, és a továbbiakban ezzel kapcsolatos megjegyzéseim et és javaslataimat a részletes vitában szeretném elmondani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Torgyánné Cseh Mária képviselőtársunknak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP) : Köszön öm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Köztársaság kormánya által T/60. szám alatt a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetése tárgyában benyújtott törvényjavaslat a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja számára elfogadh atatlan - amint azt már a vezérszónoklatot elmondó képviselőtársunk kifejtette. Egyértelmű, hogy azok a számítások, amelyekre a kormány a pótköltségvetéssel kapcsolatos előterjesztését alapozta, mindenféle realitást nélkülöznek, hiszen a költségvetési hián yra vonatkozó feltételezések számszakilag nincsenek megalapozva. Az előterjesztésnek ezen túlmenően a jogszabályi előfeltételei sem állnak fenn, hiszen hallottuk már azt a formáljogi kifogást, miszerint az államháztartásról szóló törvény értelmében a kormá ny csak akkor terjeszthette volna a pótköltségvetést a parlament elé, ha valóban olyan mértékben változtak volna év közben a körülmények, hogy ezek a költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztették volna. Az előterjesztő azonban csak hivatkozott erre a veszélyeztetésre, de a beterjesztés számadatai ennek az állítólagos veszélyeztetésnek mindenben ellentmondanak. Már elhangzott ebben a Házban, ezért csak megismételhetem, hogy a költségvetés kiadási tervének 3,35 százalékát kitevő pótköltségvetés nem tek inthető olyan mérvű eltérésnek, ami a költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztető tényezőként volna értékelhető, ezért már nem is érdemes a pótköltségvetés olyan részleteibe belemenni, hogy igazake a számok, amelyek a bevételeknek és a kiadásoknak azon egyenlegére vonatkoznak, amelyektől a pótköltségvetés eltérni kíván. A lényeg az, hogy 3 százalék körüli érték esetében a költségvetés teljesítésének jelentős veszélyeztetettségéről semmiképpen sem lehet beszélni, ezért tehát formáljogi akadályba ütkö zik a pótköltségvetés beterjesztése. Külön kell foglalkoznom azzal a kérdéssel, miként képzelhető el Magyarországon a pénzügyi stabilitás kialakítása, ha rendszeressé válnak a pótköltségvetések, és ezen túlmenően a pótköltségvetések olyan szerkezetben kerü lnek benyújtásra, ami strukturálisan érinti a költségvetés elveit, tehát év közben változtatnak a szabályozókon. Nincs a földkerekségen olyan jogállam, amelyet valóban jogállamnak tekintenének, ha év közben változtatnák meg a gazdasági szabályozókat. Magya rországon ma nagyon divatos a vállalkozók
