Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 3 (20. szám) - Döntés törvényjavaslat napirendre tűzéséről és sürgős tárgyalásáról - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
819 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a korábbi kivételes eljárásra vonatkozó kérelmét visszavonva sürgős tárgyalást kérve benyújtotta a választottb írósági eljárásról szóló törvényjavaslatát T/104. számon. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetérte a sürgős tárgyalással? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, az Országgyűlés 216 igen, 10 ellenszavazat és 23 tartózkodás mellett a sürgős tárgyalást elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Sepsey Tamás képviselőtársunk, MDF, sürgős tárgyalást kérve önálló indítványt nyújtott be az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosítására T/88. számon. Az előterjesztést kézhez kapták képviselőtársaim. Megkérdezem az előterjesztőt, a rendelkezésére álló öt percet ki kívánjae használni? (Igen.) Megadom Sepsey Tamás képviselőtársunknak a szót. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Eln ök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Két törvényjavaslatot nyújtottam be, a következő a T/89. számot kapta. Mivel mind a kettőnek az indoka egy tőről fakad, megpróbálom mind a kettő magyarázatát röviden képviselőtársaim tudtára adni. A korább i Országgyűlés által meghozott kárpótlási törvények megfogalmazásom szerint nem rossz törvények, hanem ötven év jogsérelmeit próbálják a jog fogyatékos eszközeivel orvosolni. Miután több mint másfél millió kárpótlásra jogosultat érintenek ezek a törvények, a jogalkotó számára elsőrendű kötelesség, hogy a végrehajtás folyamatát kísérvén, amikor úgy gondolja és úgy érzékeli, hogy bizonyos törvényalkotói célok nem valósulnak meg, akkor meg kell próbálni visszaterelni helyes irányba a végrehajtást. Jelen esetbe n egy nagyon komoly probléma előtt állnak a kárpótlásra jogosultak. A vagyoni kárpótlási törvény alapján főszabályként mindenki kárpótlási jegyet kapott. Ezt a kárpótlási jegyet különféle módon használhatják föl. Az egyik fölhasználási lehetőség a 92. évi XXXI. törvényben szabályozott életjáradékra váltás. Figyelemmel arra, hogy ennek az életjáradéknak az összege meglehetősen csekély volt, igen kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. A politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény alapján a jogosultat válasz tási lehetőség illeti meg. Kérheti a kárpótlását egy összegben. (15.40) Ha hat hónapnál hosszabb ideig tartott a szabadság elvonása, akkor 11 ezer forint értékű kárpótlási jegyet kap minden szabadságelvonásban töltött hónap után. Kérheti nem kárpótlási je gyként a kárpótlást, hanem életjáradékként. Ez a havi életjáradék forintban fizetendő, és elég bonyolult számítás alapján kell megállapítani az illetőnek járó összeget. 1992. január 1jétől esedékes az életjáradék, és aki ezt a formát választotta, az örömm el tapasztalta, hogy idáig minden évben jelentős mértékben emelkedett az életjáradék alapösszege. '92ben 7000 forint volt az alapösszeg; nem ennyit kapott az illető kézhez, mert ezt a szabadságelvonásban töltött hónapok száma és az illető várható élettart ama korrigálta. De '93ban már 11 ezer forint volt az alapösszeg, '94ben pedig 15 ezer forint. Sajnos, igen sokan az egyösszegű kárpótlási jegyet választották kárpótlásként, és most a vagyoni jogosultakkal együtt ott állnak, hogy nem tudnak mit kezdeni a kárpótlási jegyükkel, és fölteszik magukban a kérdést, hogy ha én láttam volna a jövőt előre, ha én tudtam volna, hogy a kárpótlásijegyes privatizáció megáll, akkor bizony nem a kárpótlási jegyet választottam volna, hanem az életjáradékot. Mert az igaz, ho gy ez eleinte kicsi összegűnek tűnt, de azt minden hónapban a jogosult megkapja. A törvények jelenleg nem teszik lehetővé, hogy módosítsa a jogosult a választását. Ha egyszer már kikötött a kárpótlási jegy mellett, nem tud mit csinálni a jegyével, nem tudj a azt most visszaváltani életjáradékra.
