Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 27 (17. szám) - Horn Gyula miniszterelnök felszólalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
536 üteme lelassult, ezért Magyarország elveszítette azt az előnyét, amelyet a '80as évek végén szerzett, illetve élvezett. Megjegyzem, hasonló a véleménye az Európai Unió ille tékeseinek is. Most arra vállalkozom, hogy bemutassam az ország helyzetének legfontosabb jellemzőit, s ami talán lényegesebb: ismertessem az azonnali intézkedéseket, valamint azokat a lépéseket, amelyek megtételéhez hosszabb idő szükséges. Nézzük tehá t, hogyan is állunk valójában! A gazdasági, pénzügyi helyzet romlása már a '70es években elkezdődött, és folyamatosan tovább tartott. Ez jelenleg is tart, és különösen az elmúlt négy év során keményen tovább folytatódott. A bruttó hazaitermékérték 19909 3 között 20 százalékkal csökkent. 1990 második felétől robbanásszerűen nőtt a munkanélküliség; napjainkig több mint egymillió munkahely szűnt meg. A fogyasztói árak 1990hez képest legalább másfélszeresére emelkedtek. Az ország külföldi adóssága minden edd igit meghaladóan, 5,3 milliárd dollárral növekedett. A belső államadósság pedig a négy év alatt több mint kétszeresére, mintegy 3800 milliárd forintra nőtt. Ez most azt jelenti, hogy az 1995. évi költségvetést az államadósság mintegy 630 milliárd forint tö rlesztési kötelezettséggel és kamatfizetéssel terheli. A teher nagyságát jelzi, hogy a jövő évi költségvetésnek egyharmadát ez viszi el. Annak ellenére, hogy több százezer új vállalkozás jött létre, a beruházások összege nem éri el a négy évvel ezelőttit. Az elmúlt években csökkentek a reálbérek; a családi pótlék a gyermeknevelés költségeinek alig egyharmadát fedezi. Több mint hárommillió ember szegényedett el, s ha így folytatódik tovább, újabb százezrek csúsznak mind lejjebb és lejjebb. A kialakult helyze t betudható a példa nélküli átalakulással együtt járó bizonytalanságnak és az elkerülhetetlen nehézségeknek. Tény azonban az is, hogy a jobboldali kormányzat elhibázott politikája igencsak hozzájárult a bajok tetézéséhez. Hiányzott az átgondolt, tudatos ga zdaságpolitika; a kapkodás, az összehangolás hiánya egyes nemzetgazdasági ágazatokban zilált állapotokat teremtett. Nem jelölték meg a súlyozás szempontjait, és ezért azok nem is érvényesülhettek a kulcságazatok átalakításában. Az ipar termelése 1989hez k épest csaknem a felére zuhant. Az 1992 első félévében bevezetett csődtörvény is hozzájárult ahhoz, hogy egyes iparágak kétharmada eltűnt. Az átalakulás rögtönzötten ment végbe, hiányzott a tudatos válságkezelés és a szerkezetváltást, a korszerű ágazatok fe jlődését segítő eszközrendszer. A kisebb foglalkoztatottsági létszám ellenére csökkent a termelékenység az iparban. Máig is szinte kezelhetetlen helyzethez vezetett, hogy egyes válságágazatokban a gazdasági kölcsönhatásokra tekintet nélkül születtek döntés ek. A jelenlegi kormányra hárul az ózdi, a diósgyőri vaskohászat, a szén, az urán, a timföldbányászat, az acél- és gép, a síküveg, az alumíniumgyártás, valamint további sok száz üzem válságának a leküzdése. Az ígéretek ellenére a válságrégiókban az ipa r leépülését nem követte új termelési szerkezet kialakítása, nem jött létre a kis- és középvállalkozásokat támogató gazdasági környezet. A rendkívül magas kamatok és hiteltörlesztési kötelezettségek, az óriási veszteségeket okozó privatizációs politika, a vállalati adósságkezelés hiánya súlyosbították a helyzetet. Az ipar fejlődését is akadályozza, hogy a kutatásokra és új termékek fejlesztésére fordított nemzetgazdasági kiadások 1989hez képest kevesebb mint a felére csökkentek. A mai napig nincs ipar- és piacvédelmi politika; a Magyarországon működő multinacionális cégek és a hazai termelők súlyos hátrányba kerültek a külföldi vállalatokkal szemben a közbeszerzési törvény hiánya miatt is. (9.10) Összességében: jelenleg nincsenek meg a szükséges feltételek és eszközrendszerek az ipar átalakulásához, a válsághelyzetek kezeléséhez. Ezeket most nekünk kell megteremtenünk. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz összehasonlítani az egyes nemzetgazdasági ágazatok állapotát, azonban kétségkívül a mezőgazdaság került a legros szabb helyzetbe. Az igazsághoz tartozik, hogy már a nyolcvanas években az agrárágazat nehezen tudott megbirkózni a súlyos kihívásokkal.
