Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
3084 Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk a szövetkezeti törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat szavazására. Amint azt már elmondtam, az ajánlás 11., 19., 31., 32. pontjában és a kiegészítő ajánlás 3. pontjában lévő módosító javaslatot teszem fel szavazásra az igazságügyminiszter úr által közölt, támogatott módosító javaslatok jegyzékével megegyezően. A szavazásra feltett módosítójavaslatsor minden elemét támogatja az előte rjesztő, ezért a döntés előtt nem kérdezem meg külön az állásfoglalását. Kérdezem ezek után, hogy az Országgyűlés elfogadjae a felsorolt módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - 174 igen, 6 nem, 3 tartózkodás. - A Ház határozatképtelen. - D r. Békesi László: Abba kell hagyni! Ez abszurdum!) A parlamenti demokráciának és a vélemény kinyilvánításának sok módja lehetséges, nyilván minden frakció el tudja dönteni, hogy milyen magatartás a legmegfelelőbb. Ezt mások természetesen nem tudják befolyá solni. Tisztelt Országgyűlés! Az ülést berekesztem, holnap 9 órakor folytatjuk. (Taps, közbeszólások a bal oldalon.) Egy kis türelmet kérek, tisztelt Országgyűlés, köszönöm a figyelmeztetést. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Egy képviselőtársunk, Zwack Péter, független képviselő, napirend utáni hozzászólást jelentett be. Ha Zwack képviselő úr kész a hozzászólás megtételére, akkor meghallgatjuk. Zwack Péteré a szó. (Zwack Péter: Innen lehet?) Helyben. D e ide ki is jöhetsz, ahogy... Gyere! (Derültség, zaj. - Zwack Péter a szónoki emelvényre lép.) Kérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket! (Zaj, mozgás.) ZWACK PÉTER (független) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nem szeretnék visszaé lni az idővel és az önök türelmével, úgyhogy sietek ezzel a felszólalással, amelynek, úgy érzem, van mondanivalója. Amit mondani fogok, az nem interpelláció, hiszen nem az a célom, hogy bárkit is bíráljak, hanem hogy az országnak segítsünk. Nem kérdezni sz eretnék, hanem éppenséggel kézzelfogható választ adni, konkrét megoldást kínálni az egyik legsúlyosabb, mindnyájunkat kínzó problémára. Ugyanakkor mondandómat nem adhattam elő egyik törvényjavaslat vitájánál sem módosító indítványként, hiszen a legfőbb gon d épp az, hogy ilyen tárgyú törvényjavaslat eddig nem került a tisztelt Ház elé. Felszólalásom témája ugyanis a feketegazdaság, a feketekereskedelem és az egészet mozgató korrupció elleni koncentrált küzdelem kormányzati szintű koordinációjának a modellje, aminek lényegét vázolom a következőkben. Felszólalásomat megelőzően levélben tájékoztattam a témában illetékes miniszter urakat: Kuncze Gábor belügyminisztert és Vastagh Pál igazságügyminiszter urakat és őszintén remélem, hogy felszólalásom nyomá n ezekben az ország számára fontos témákban kialakulhat majd egy olyan párbeszéd, amely jelentős gyakorlati előrehaladást eredményezhet a minél közelebbi jövőben. Minden eddigi parlamenti felszólalásomban és fontosabb sajtónyilatkozataimban hangsúlyosan ki tértem erre a problémára, mert meggyőződésem, hogy amennyiben ezen a téren nem lépünk radikálisan - és ezt előre aláhúznám , a magyar gazdaság talpraállítása érdekében tett minden társadalmi, parlamenti és kormányzati erőfeszítés elpazarolt energiává váli k. Tudjuk, hogy a korrupcióra épülő feketegazdaság a GDP egyharmadának megfelelő, iszonyatos mennyiségű összeggel, a költségvetés hiányát sokszorosan meghaladó volumenben lopja meg az államháztartást, mindannyiunk pénztárcáját. Természetesen tisztában vagy ok vele, hogy feketegazdaság és korrupció mindenütt van, ám ezt a mértéket mi nem tudjuk elviselni. Éljünk a lehetőséggel, hogy még piacgazdaságunk zsenge korában fojthatjuk el a maffiózus tendenciákat és merítsünk bátorságot az olasz példából. Az utóbbi h ónapokban rengeteg ígéret
