Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - r. Csiha Judit igazságügy-minisztériumi államtitkár válasza a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a fogságfenyítés bírósági felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat, az egészségügyről szóló 1972. évi II. t... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3074 nem bocsátotta rendelkezésünkre. Az európai kiadatási egyezmény ez utóbbi esetben negyven napban jelöli meg a kiadatási letartóztatás maximális tartamát. (18.00) Ezt indokolt érvényesíteni az európai tanácsi egyezményben nem részes államokkal szemben is. Ezért támogattuk azt a módosító javaslatot, amely a büntetőeljárási törvényben három hónapról 40 napra s zállítja le az úgynevezett ideiglenes kiadatási letartóztatás leghosszabb tartamát. A fogságfenyítés bírósági felülvizsgálatáról szóló javaslattal képviselőtársaim alapvetően egyetértettek. A módosító javaslatok közül kiemelném azt az általunk is támogatot t javaslatot, amely a katonai életviszonyok ismeretében lehetőséget kíván biztosítani a katonának, akivel szemben elöljárója alaptalanul szabott ki fenyítést arra, hogy más katonai szervezethez helyezzék át. Fontosnak tartjuk, hogy az emberi jogok biztosít ása ne formális lehetőség legyen, hanem a törvény által biztosított jogaik védelme érdekében éljenek is e lehetőséggel az érintettek, és emiatt utóbb se érje őket hátrány. A módosító javaslat, úgy érzem, ezt segíti elő. Ugyanakkor, ha nem is egyezményellen esnek, de a törvényjavaslat szellemével ellentétesnek éreztük azt a módosító javaslatot, mely lehetővé tenné a fogságfenyítés végrehajtását a katonai szolgálati viszony megszűnése után is. E módosító javaslat elfogadása azt jelentené, hogy a honvédséggel m ár függőségi viszonyban nem lévő személlyel szemben katonai fenyítést hajtanának végre. Ez nemcsak visszalépést jelentene az emberi jogok területén a hatályos szabályozáshoz képest, hanem ellentétes lenne a honvédelmi törvény idevonatkozó rendelkezéseivel is. Ezért e módosító javaslatot nem tudtuk támogatni. Tisztelt Ház! Az egészségügyről szóló törvény módosítását célzó törvényjavaslat vitájában elhangzott érvek talán meggyőzték azokat a képviselőtársaimat is, akik eleinte nem támogatták a részbeni módosít ás gondolatát arról, hogy a kóros elmeállapotú személyek jogainak védelme érdekében számottevő előrelépést jelent, hogy intézeti gyógykezelés elrendelésére kizárólag bírósági határozat, illetve a beteg beleegyezése alapján kerülhet sor, és hogy a gyógykeze lés során folyamatosan biztosított a megfelelő bírósági kontroll. E megállapításomat támasztja alá az is, hogy az egészségügyi törvényhez nyújtották be a legtöbb módosító javaslatot képviselőtársaim, s ezek közül többel egyet is értünk. Megjegyzem: még az általunk nem támogatott módosító indítványok között is szerepelnek szép számmal olyanok, amelyeket érdemben helyeslünk. Mivel azonban a javaslatban megfogalmazódott elképzelések beépültek olyan indítványokba, amelyek technikailag tökéletesebbek, ezért nem javasoljuk elfogadásukat. Az általunk támogatott javaslatok közül kiemelném azokat, amelyek a pszichiátriai intézmények elnevezésére, valamint a bírósági eljárás szabályaira vonatkoztak. Úgy gondolom, ezek az indítványok világosabbá, egyértelműbbé teszik a javaslat szövegét, s elősegítik azt, hogy az intézeti kezelés elrendelésére és felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések valóban éljenek a gyakorlatban. Ugyanakkor itt sem tudtuk azokat a módosító indítványokat támogatni, amelyek érdemben elté rnek a kormány által benyújtott törvényjavaslat koncepciójától, illetve túlmennek a javaslatban eredetileg szabályozott körön. Ezek közül néhányat kívánok röviden érinteni. Egyetértünk ugyan azzal, hogy a pszichiátriai intézetből elbocsátott kóros elmeálla potú személyek elhelyezéséről - amennyiben ez családi körben nem megoldható - valamilyen formában az államnak gondoskodnia kell. Nem tartottuk azonban elfogadhatónak azt a megoldást, amelyet a módosító indítványok kínáltak. Nevezetesen, hogy az illetékes önkormányzat gondoskodjék a betegről, illetve hogy ilyen esetben lehetősége legyen a betegnek arra, hogy akkor is az intézetben maradjon, ha a kezelése már nem indokolt. Az első megoldás meghaladja e törvényjavaslat kereteit, az utóbbi megoldással pedig az ért nem tudtunk egyetérteni, mert a törvényjavaslat célja éppen annak biztosítása, hogy intézeti kezelésre
