Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - Dr. Torgyán József (FKGP) - a miniszterelnökhöz - "A munkanélküliséget a kormány is gerjeszti!" címmel - ELNÖK (dr. Salamon László): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter:
3054 munkanélküli vagy a pályakezdő munkanélküli a Foglalkoztatási Alaphoz, ott már nem tudnak rés zükre semmit sem biztosítani, ennek következtében igen jelentősen megemelkedik majd a munkanélküliek száma. Kérdezem ezért az igen tisztelt miniszter asszonytól, hogy hol fedezi ön fel ebben a módszerben az önök által oly sokat hangoztatott szociális érzék enységet, és miért a szerencsétlen munkanélkülieken spórolnak ilyen módon, miért nem a saját házuk táján? Ezek lennének a kérdéseim, várom igen tisztelt miniszter asszony válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszö nöm. Megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda miniszter asszonynak. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön kérdése nem kérdés, hanem állítás, hiszen "A kormány is gerjeszti a munkanélkülisé get!" cím után nem kérdőjel van, hanem felkiáltójel. Én szívből remélem, hogy azok a tények, amelyeket válaszomban megpróbálok felsorolni, az ön előre eldöntött indulatát megpróbálják megfordítani. A tények első csoportja: a munkanélküliség nagyságrendjét a mindenkori gazdasági helyzet határozza meg és a gazdasági növekedés befolyásolja. Az ez évi szomorú példa bizonyítja, hogy a gazdasági növekedésnek egy viszonylag alacsony szintje nem tudja megállítani a foglalkoztatotti létszám csökkenését, és bár a fog lalkoztatotti létszám csökkenésével - erről többször beszéltem a nyilvánosság előtt - a regisztrált munkanélküliek száma is csökken, valamennyien tudjuk, hogy a regisztrált munkanélküliek száma nem fejezi ki a munkanélküliség teljes nagyságrendjét. A regis ztrált munkanélküliek között nem szerepelnek az aktív eszközökben részt vevő munkanélküliek, azok tehát, akik támogatott foglalkoztatásban részesülnek, vagy képzésben vesznek részt, vagy közhasznú foglalkoztatás résztvevői. Ezért tehát az ön kérdése és a m unkanélküliség nagyságrendje között egyetlen összefüggést találok; azt tudniillik, hogyha 1994ben csökkent volna a közhasznú foglalkoztatásban, a képzésben, más aktív eszközben részesülő munkanélküliek száma, akkor a statisztikában lehetett volna érzékeln i a regisztrált munkanélküliek számának növekedését. Ennek azonban a fordítottja igaz: 1994ben folyamatosan csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. A második ténycsoport: az aktív foglalkoztatási eszközök valóban enyhíthetik a munkanélküliség kínját és javítják a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit. Az aktív eszközöket a mindenkori kormány a Foglalkoztatási Alapból finanszírozza, amelynek forrása a privatizációs bevétel. Az ön interpellációjában van egy alapvető tévedés, az tudniillik, hogy 1994be n nem állt rendelkezésre az a 21 milliárd forint, amelyre ön utalt. Azt már önnek kell megítélnie, hogy helyes volte az előző évi költségvetésben 175 milliárd forintos privatizációs bevételt betervezni. Annak a mérlegelését is önre és képviselőtársaimra b ízom, vajon kinek a felelőssége és feladata, hogy ebből a betervezett 175 milliárdból aligalig csordogált be valami az első félévben és mind a mai napig nem éri el a 10 milliárd forintot a készpénzes bevétel aránya. (16.10) Márpedig abból a körülbelü l 12 milliárd forintnyi kárpótlási jegyből, amennyi a privatizációs folyamatban befolyt, sajnos a Foglalkoztatási Alapot feltölteni nem lehet és aktív eszközöket finanszírozni nem lehet. Egyébként a Foglalkoztatási Alapnak ennek ellenére katasztrofális pén zhiánya nincs, mert először a költségvetéstől kaptunk kölcsön 2,5 milliárd forintot az elmaradt privatizációs bevételek pótlására, most pedig a Szolidaritási Alap csoportosított át ugyancsak 2,5 milliárd forintot. A harmadik ténycsoport tehát, hogy az ön é rtesülései tévesek. Fedezethiány nincs, a megtervezett programokat a munkaügyi központok végrehajtják, szerződési kötelezettségüknek eleget tudnak
