Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
3006 Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a munkanélküli statisztikákban az ez évi gazdasági növekedés nem érzékelhető a tavalyi évi hasonló tendenciához képest. Itt valami probléma van, valamilyen jelenség megbúvik a háttérben, amelyet fontos, hogy észrevegyünk, elemezzünk és a szükséges konklúziókat, javaslatokat megfogalmazzuk. Azt gondolom, nem kis mértékben a feketemunk a áll ezen problematika hátterében. Azon munkavállalók, akik legálisan a munkaerőpiacon nem jelennek meg, ám a munkanélküliek egyfajta összesítése, feltérképezése szempontjából valamilyen szinten mégiscsak jelen vannak, de ellátásban vagy nem részesülnek, vagy pedig kibújnak az ellenőrzés alól és ellátásban részesülnek, ugyanakkor munkát is végeznek. Azt gondolom, a korábban, 1990. és '93. között dinamikusan növekvő munkanélküliség egy másfajta kezelési módszert igényelt. Teljesen jogos az az igény, hogy a munkanélküliség szempontjainak a gazdaságpolitikában fokozottan jelen kell lennie. Éppen ezért üdvözlöm a kormányzat néhány olyan törekvését, amely a társasági adó változtatásában öltött testet, amelynek regionális vonatkozása is volt. Üdvözlöm a Területfe jlesztési Alap esetlegesen nagyobb támogatását, ami szintén a legális munkanélküliség orvoslását szolgálja. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a területi munkanélküliség szempontjából a vasúti vonalak csökkenése és az infrastrukturális beruházások nem kel lő mértékű növekedése komoly problémákat jelent. Hogy értsék, tisztelt képviselőtársaim, ennek a problémának a fontosságát: mintegy háromszoros szorzó van az országban megyei szinten a munkanélküliségi ráták között. Azt gondolom, hogy míg Budapesten és Nyu gatDunántúl néhány megyéjében a munkanélküliség úgyszólván nem jelenik meg kormányzati szempontból jelentős problémaként, hiszen egy 68 százalékos munkanélküliséget nem célszerű kiemelten kezelni - vizsgálni, ez a piacgazdaságnak valamelyest velejárója , addig egy rendkívül erős regionális gócot, megyei szinten is 1618 százalékos munkanélküliséget, térségi szinten pedig 3040 százalékos munkanélküliséget felmutató munkanélküliségi ráták viszont kifejezett kormányzati beavatkozást igényelnek. Egy dolgot szeretnék igényként megfogalmazni a jövőre vonatkozóan. Nagyon szeretném, ha a munkaügyi központok mintegy szolgáltató szerepkörben jelennének meg és az egész munkaerőpiacot átfogóan nemcsak a passzív adminisztratív munkában, hanem ténylegesen munkaerőköz vetítőként, ténylegesen aktív szolgáltató intézményként szerepet vállalnának a régiókban. Vane koncepcionális különbség - ami remélem, részben a költségvetési szigorítások miatt van, remélem, egyébként gazdaságfilozófiailag talán nem lenne ilyen jelentős különbség , ami az élőmunka terheit illeti. Azt gondolom, amikor a társadalombiztosítási problémák - amelyeknek nem kis részben demográfiai okai vannak - kényszerítik ki, hogy a társadalombiztosítási járulékok csökkentésére rövid távon, sőt még középtávon sincs komolyabban reális veszély, akkor úgy vélem, a szolidaritási járulékok csökkentését legalább olyan mértékben kell végrehajtani, mint a változások igénylik. Amikor felfelé ment, akkor nagyon jól tudtuk, hogy ment felfelé, amikor lefelé ment, akkor ke vésbé éreztem már a lefelémenés szükséges gyorsaságának megtörténtét. Éppen ezért én módosító javaslatban három százalékos munkáltatói szolidaritási járulékot javaslok. Ugyanakkor megfogalmazom azt az észrevételemet, kifogásomat, hogy nem tudunk örülni és nem tudunk üdvözölni egy olyan megoldást, amely a Szolidaritási és a Foglalkoztatási Alap közti átjárhatóságot nyitja meg, ami precedens értékkel már megtörtént. Ugyanis ez részben azt jelentené, hogy az aktív eszközöket a passzív forrásokból finanszírozná nk. Ezzel az élőmunka terheit magasan tartanánk. Azt gondolom, részben a cseh, részben egyéb országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkabérek és a munkához kapcsolódó járulékok és terhek csökkenése ebben a régióban egy nagyon komoly versenytényező. E bben a versenyben Magyarország háttérbe szorult, és nem kis mértékben ennek az adottságnak is köszönhető, nem alapvetően a magas munkabérnek, hanem a járulékterheknek, ezért célszerűnek tartanánk ezt további csökkentéssel korrigálni. Reményeink szerint ezt a munkaerőpiaci fejlemények lehetővé fogják tenni.
