Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 15 (46. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
3004 mié rt. Azt gondolom, hogy az előttem szólók erről már elég részletesen említést tettek. Engedjenek meg csak néhány pontot megemlítenem ezen törvénytervezet kapcsán is. Jogalkotásunk sajátos gondjai tükröződnek ennek a törvénytervezetnek az anyagában is. Az el múlt ciklusban rendkívül sok törvény született, és az embernek az volt az érzése, hogy ezek a törvények mint afféle bárdolatlan gerendák tartanak egy épületet, de ahhoz, hogy ezekből szép oszlopok legyenek, még nagyon sokat kell csiszolni vagy akár faragni is rajtuk. Már az elmúlt ciklus is, de a most megkezdett ciklus is indul ezen az úton, hozzányúl törvényekhez, pontosítja őket, és ezen pontosítások egy része egy ilyen eleve bent lévő kidolgozatlanságot old meg. Más esetekben pedig az élet változásai, az országban zajló gazdasági vagy egyéb társadalmi folyamatok kényszerítenek arra, hogy a megváltozott körülményekhez szabjuk hozzá a törvényeket. Jelen esetben engedjék meg, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét arra: valójában nem is a foglalkoztatáspoli tikai törvényt tárgyaljuk, hanem a költségvetési vitában vagyunk. Ez talán kicsit furcsa megfogalmazás, de mégis csak ez az indoka annak, hogy most, december 15én ez a törvényjavaslat előttünk fekszik. Egy olyan horderejű kérdésben, mint a foglalkoztatás ügye, egy olyan országban, amely még mindig inkább csak szokja ezt a rendkívül rossz és kellemetlen társadalmi jelenséget, a széles körű és - úgy látszik - bizonyos szinten stabilnak mutatkozó munkanélküliséget, nem lett volna igazán - hogy így mondjam - i llő dolog az Érdekegyeztető Tanácsban bekövetkezett megállapodásokat a költségvetési törvény rendelkező részében hozni, és ott adni megfelelő törvényi hátteret. Más esetekben, talán kevésbé jelentős ügyekben mégis ezt az utat választotta a kormányzat, és j ól tette, mert gyorsabban mehetnek át azok a módosítások, amik vannak. De gondoljanak csak bele, képviselőtársaim: ha egy olyan horderejű lépést, mint a bizonyos nyolctized százalékpontos csökkentést, egy egyszerű módosító indítványban, meg sem vitatva, rá sem világítva fogadtunk volna el! Azt hiszem, ilyen értelemben ellenzéki és kormánypárti frakciók elfogadhatják azt a megoldást, hogy itt egy nyílt módosításra kerül sor, de tudatában kell lennünk annak, hogy ez a módosítás messze nem tartalmazza azokat a z igényeket, amelyeket az egész törvénnyel kapcsolatban ma már meg kellene oldani. A bizottsági vitában nem tértem ki rá bizottsági elnöki minőségemben, de e helyt hadd említsem meg, hogy a Ház mindkét oldaláról ott jelen levő képviselők foglalkoztak azzal a problémával, hogy a kormányzat eredetileg két hullámban tervezte a foglalkoztatási törvény módosítását. Ha most az Érdekegyeztető Tanács miatt elénk került egy csomag, akkor nagyon nagy hiba lenne ezt a két hullámot megtartani; már az előző polémiából i s látszik, úgy tűnik: a jövő év folyamán módunk lesz egy kicsit nyugodt körülmények között rátekinteni a foglalkoztatási politika aktuális gondjaira, és egy olyan módosítási csomaggal foglalkozni, amely megnyugtatóan rendezi - reméljük, hosszabb időre - ez eket a kérdéseket. Az eddigi vitában szó esett a feketemunka kérdéseiről, és maga a módosítványcsomag is tulajdonképpen azzal indokol bizonyos lépéseket, hogy a feketemunka területén előbbrelépés legyen. Szeretném kifejezni a kereszténydemokraták azon véle ményét, hogy egyegy foglalkoztatási törvény módosítása során a feketemunka kérdését megoldani nem lehet. Azt hiszem, ebben széles körű egyetértés van, és ha majd egy komolyabb módosítási csomaggal dolgozunk, akkor nagyon ki kell térni azokra az adott eset ben más tárcák hatáskörét érintő feladatokra - az adózási fegyelem kérdéseire, a szükséges jogszabályok, a szükséges jogosítványok, adott esetben büntetőeljárásokkal kapcsolatos módosítványok megadására , amelyek nélkül ezt a problémakört megoldani nem le het. De azt hiszem, mindenki tudja, hogy a társadalom egyik legnagyobb problémájáról van szó, s ha egyszer ezen a téren sikerülne áttörést elérni, nagyon sok gondunk megoldódhatna. Engedjék meg, hogy én is kitérjek arra a sajtóvitára, amely az Érdekegyezte tő Tanács és a Munkaügyi Minisztérium között robbant ki. Hozzám is érkezett olyan jelzés, hogy az érdekegyeztetés megfelelő oldalai a bizottsági meghívóból szereztek tudomást arról, hogy a Ház napirendre tűzi ezt a kérdést. Nem kívánom eldönteni ezt a vitá t, nem ránk tartozik, de az a kívánság
