Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 5 (8. szám) - Sean Fallon, az ír parlament szenátusának elnöke és kisérete köszöntése - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárás - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP):
31 mi is megpróbálnánk ilyesmit. (Derültség.) De ami ennél sokkal súlyosabb hiányosság: egész csomó fontos kérdést nem rendez a Házszabály. Mikor nekifogtam a házszabályok áttekintésének, elolvastam az amerikai képviselőház házszabályait, és elolvastam az angol házszabályokat, illetőleg azokat a szokásjogi szabályokat, amelyek az angol parlamentet kormányozzák. Azokban nagyon sok fontos kérdés rendkívül részletesen van szabályozva, ami ebbő l a Házszabályból kimaradt. Ilyen például a nyilvánosság kérdése. Ez itt egykét odavetett mondattal, egész felületesen van elintézve. Más parlamentekben rendkívül részletesen szabályozzák, hogy a nyilvánosság alatt mit kell érteni, hogy lehet ezt gyakorol ni a parlamentben, milyen jogosítványok vannak. Több parlamentben van egy bizonyos sajtóbizottság, és ők adják meg a működési engedélyt az oda akkreditált sajtóembereknek, és nagyon erős kontroll alatt tartja őket. Gondosan vigyáznak arra, hogy csak tárgys zerű közlések jelenhessenek meg a parlamentről. De továbbmegyek: a képviselők munkafeltételeinek a biztosítása. Megmondom Önöknek, nem vagyok arról meggyőződve, hogy nélkülözhetetlen, hogy amikor bejön az ember az Országházba, mint országgyűlési képviselő, megvizsgálják azt az aktatáskát, amit behoz. Gondolják végig: nem hiszem, hogy azért választattuk meg magunkat képviselőnek, hogy mi robbantsuk föl a Parlamentet. A képviselők jogainak és egyéni jogainak a biztosítása tekintetében is nagyon sok kívánnival ót hagy maga után ez a Házszabály. Nem foglalkozik azokkal a jogosítványokkal olyan mélységig, ahogy ezt a nyugati parlamentek megteszik. Ezért azt javasolom, nagyon fontoljuk meg ennek a Házszabálynak az elfogadását. Esetleg próbáljuk kiegészíteni, de az alapvető hiányosságait azt hiszem, nem fogjuk tudni megoldani. Még csak annyit - és nem szeretném, ha ezt személyeskedésnek venné, mert hiszen az előadó egyébként kiváló és nagyszerű beszédében mondta , hogy az előző Házszabály 60 paragrafus volt, ez 120. Más, bejáratott parlamentáris demokráciák parlamentjeinek a házszabálya nem egy ilyen vékony kis füzet... (Felmutatja a Házszabálytervezetet.) ..., hanem egy ilyen vastag kötet. (Mutatja.) Azt hiszem, ebbe nem került bele nagyon sok kérdés, amit szabályo zni kellett volna. Ezért én jó szívvel nem tudom elfogadásra ajánlani Önöknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Következő felszólalónk Torgyánné Cseh Mária a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportj ából. Megadom a szót. (17.50) DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP) : Tisztelt Ház! A kérdést, amelyet felvetek, akár részletes vitához tartozónak is lehetne nyilvánítani, hiszen az a házszabálytervezetnek egy meghatározott részéhez kapcsolódik, de ugyanígy tartozik az általános részhez is, hiszen mindenekelőtt elvi kérdést vet fel, melynek az általános vitában kell a megoldását javasolnunk. Ezért nézzék el nekem, hogy az általános vitában részletszabályozási kérdést vetek fel, de az egész jogalkotási folyamatunkat é rinti, ezért tekintem azt az általános vitában felvetendő kérdésnek. A Házszabályvita során már utalás történt arra a valamennyi képviselőcsoport által azonosan megítélt tényre, hogy a most tárgyalt Házszabálytervezet a törvényalkotási folyamatok jelentő s többségét a bizottsági munka területére utalja, ezzel a Ház munkáját hatékonyabbá és szakmailag megalapozottabbá teszi. Ez így is van, pontosabban így is lehetne, ha a törvényalkotási folyamatokat - beleértve a törvénymódosítást és az egyéb jogalkotási f olyamatokat is - nem megalkotná, hanem mindenekelőtt meghatározná a Magyar Köztársaság Országgyűlése. Az Országgyűlés ugyanis rendkívül rosszul teszi, ha a törvényszövegek normaszövegrészeinek megalkotásában merül el a törvények elvi, politikai, gazdasági irányvonalának meghatározása helyett.
