Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok határozathozatala - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2909 milliárd forintos bevételt talált, erre azt tudom mondani: ennek a programnak a pozitív elemeit a mindenkori kormányok a lehetséges realitások mértékéig figyelembe veszik - a feketegazdaságga l szembeni küzdelemből elérhető többletbevételeket, a fogyasztás terhelése nyomán megnövekedő bevételeket, a vám- vagy az adóhátralékok behajtását. De 500 milliárd forintot elővarázsolni, amely az adósságszolgálat nélküli költségvetés egyharmada, amely új költség, bér- és jövedelemviszonyokat, egy valódi valutareformot jelent, ezt enyhén szólva is képtelen ötletnek tartom! Ezt támogatni és parlamenti plénumra hozni nem több, mint hamisítás. Azzal a veszéllyel jár, hogy illúziókat kelt, azt a látszatot tápl álja, hogy valójában csak elhatározás kérdése, hogy 500 milliárdot kapásból osszunk el újra és ezzel növeljük különböző területek költségvetési előirányzatait. Megfogadtam már néhányszor, hogy Torgyán József képviselő úr véleményére nem fogok reagálni, de amit a költségvetési vitában előadott, az még tőle is szokatlan produkció volt - éppen ezért nem hagyhatom szó nélkül. Képviselő úr véleménye szerint nem ezen az úton, hanem egy magyar úton kell járni a jövőben. Mit is jelenthet valóban, ha ezen a "magyar úton" járnánk? Önellátást, protekcionizmust, a tőke kirekesztését, a nyomor egyenlőségét, leszakadást, műszaki lemaradást. Mehetünk ezen az úton, de nem Európában fogunk kikötni, hanem vissza az Etelközbe! Azt hiszem, ez egyikünk célja sem lehet. Ami pedig a szakmai észrevételeket illeti, képviselő úr a szociálpolitikát és a fogyasztóiárkiegészítést, az adóztatást és az árarányokat keverte össze - ezzel nincs mit tennem, nem tudok vele vitatkozni. Egyetértek Bauer Tamás válaszaival. Világos és értelmes kép et rajzolt a torz növekedés, az eladósodó gazdaság és a tévútra lépett, elsietett expanzió valódi okairól. Meg kell ismételnem a kérdést, mert sokan felvetették: keresletkorlátozó vagy kínálatbővítő gazdaságpolitika kelle Magyarországon? Mindkettő, tiszte lt Ház! De most fékezni kell, mert iszonyatos sebességgel halad az autó a kanyarban, és az a veszély fenyeget, hogy a következő szakadéknál kisodródunk! Elosztani most valóban a mínuszokat kell, és ebben kell megállapodni. Egyetértek képviselőtársaim közül azokkal, akik felhívták a figyelmet az államháztartás rossz szerkezetére, túlhaladott elosztási viszonyaira. Burány Sándor, Soós Győző, Keller László képviselőtársaim fontos gondolatokat hoztak a Ház elé. Igaz, túlméretezett, rossz elosztású a szociálpoli tika, amin változtatni kell. Külön szeretnék szólni az adósságállománnyal kapcsolatos észrevételekről. Talán a legfrappánsabban Lányi Zsolt képviselőtársunk hozta szóba: mit teszünk ezzel az adósságállománnyal, miért nem próbáljuk meg csökkenteni? Pont a t ovábbi növekedést akarjuk megelőzni. Ennek a gazdaságpolitikának egyik lényeges eleme éppen ez: a felvett pénzeket, akár hazai jövedelemtulajdonosoktól, akár külföldi befektetőktől vettük igénybe, vissza kell fizetnünk. Csodák nincsenek, másfajta alternatí va, amely felelősen menedzselné az adósságállományt, nem létezik. Surján László képviselőtársunk azt a képet vetítette elénk, hogy e gazdaságpolitika végrehajtásának nyomán a pangás évei jöhetnek Magyarországon. Lehet, hogy átmenetileg a növekedés, amely e gészségtelen, túlméretezett és veszteségből finanszírozott, valóban lelassul. De ha nem ezen az úton fogunk járni, akkor hosszú távra is a pangás és a visszaesés évei következhetnek, ez pedig mindenképpen elkerülendő. Nem csökken az adósság - vetette szemü nkre. Nem bizony! Még ilyen szűkmarkú költségvetés mellett is sajnos a beindult adósságspirál miatt jövőre növekedik. (12.10) Csak egyet tudok érteni Urbán László - azóta sajnos már nem képviselőtársunk - valamennyi véleményével. Igaza van: ez még nem a fo rdulat évének költségvetése. Igaza van, nem elég jelentős a deficit csökkentése és a beruházások növekedése. Abban is egyetértünk, hogy a versenyképesség e
