Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 12 (45. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
2892 Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tis ztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MDF. Megadom a szót Szabó Ivánnak. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma van egyéves évfordulója annak, hogy a tö bb évtizedes, idegen hatalmak által ránk kényszerített egypártrendszeren alapuló államberendezkedést felváltó első demokratikus kormány miniszterelnöke, Antall József elhunyt. Történelmi szerepéről tudományos igényű munkák és blaszfémikus pamfletek könyvtá rakat fognak megtölteni. Itt és most, e gótikus ház falai között úgy érzem, méltó és igazságos a közeli munkatárs látásmódján felidézni Antall József emberi, politikusi és államférfiúi alakját. Antall József, a hosszútávfutó magányosságát megtapasztaló emb er igazi nagyságát a halálos kórral folytatott gigászi küzdelmében ismerhetjük fel igazán. Valódi énjét a társadalom a taxisblokád alatt adott pizsamás interjújából ismerhette meg. A kikerülhetetlen vég halálos szorításában tökéletesen szabaddá vált. Számá ra nem voltak többé egzisztenciális kötöttségek, teljes energiáját a nemzet szolgálatára fordította, mit sem törődve azzal, hogy így hónapokkal, netán évekkel rövidíti meg amúgy is rövidre szabott életét. Akaratereje töretlen maradt a halál pillanatáig, vo ltak percek, amikor magam is hittem abban: még a gyógyíthatatlan betegségen is úrrá tud lenni általa. A politikus Antall József kettős elkötelezettségben élt: magyarságtudata és demokrata mivolta átsütött minden mondatán, minden cselekedetén, ott bujkált m inden gondolatában. Amikor kimondta: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, a magyar és minden más nemzet határokat nem ismerő együvé tartozását, egyetemességét deklarálta, és csak azok voltak képesek e kijelentését félremagyarázni, akiknek értelmező szótárából a "lélek" fogalmát az elmúlt 40 esztendő nyomtalanul kitörölte. Ugyanakkor türelmesen, de megingathatatlanul állt ellen azoknak, akik - abban az időben még zömében pártján belül - olyasmit kértek rajta számon, amit demokrataként nem t ehetett meg. Antall József demokratizmusa nem a kor kihívásaira szükségszerűségből vállalt politikai magatartás volt, hanem génjeibe, személyiségébe kitörölhetetlen, beégetett jel, melynek ellenében akkor sem tudott volna cselekedni, ha netán akart volna. Államférfiúi képességeit sokféle oldalról közelíthetjük meg. Kikristályosodott, tiszta logikájú közjogi gondolkodása mindnyájunk fölé emelte őt. Említhetnénk a történelmi múlt ismerete alapján előrevetített jövőképét, mely mind a bel, mind a világpolitika várható alakulását a jövő századra elénk tárta. Számomra mégis az a képessége volt a leglenyűgözőbb, amellyel el tudta választani egymástól a lényegest a lényegtelentől. Amit tegnapi és mai kritikusai gyakran felrónak neki, az nem más, mint a rövid távú, a jövő szempontjából lényegtelennek ítélt, ám napi aktualitásában túlértékelt dolgok halmaza. Antall József karizmatikus egyéniség volt, s mint minden karizmatikus személyiség, így ő is brutális kihívást jelentett minden szellemi kis- és középszerűség szám ára. Hiszek abban, hogy a történelem letisztítja alakját, és a magyar társadalom megérti munkálkodásának maradandó értékeit. Szabad Györggyel vallom, amit ő tavaly decemberben a költő Juhász Gyulától ihletetten megfogalmazott: nem a halhatatlanságba emelke dő politikusok a tragikusak, hanem az a nemzet tragikus, amely nem érti meg távozó nagyjainak irányadását. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár Antall József tisztelőinek, munkatársainak és hozzátartozóinak ma délután 5 órakor a Kerepesi temetőben lesz módjuk le róni kegyeletüket, úgy hiszem, nem kérek teljesíthetetlen dolgot tisztelt képviselőtársaimtól, - tartozzanak bár az elhunyt miniszterelnök munkatársai vagy akár politikai ellenfelei közé , hogyha azt kérem: néhány pillanatra tegyünk félre
