Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 10 (44. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP):
2866 helyzetével és e szövetkez eti törvény teljes átdolgozásával, mert valóban elég furcsa helyzet állt elő az üzletrész létrehozásával. Van itt még egy negyedik előterjesztés, a 149/18as, dr. Tóth Tihamér javaslata. Mit mondjak, elég rövid: azt javasolja, hogy a törvényjavaslat 14. §ainak szabályai maradjanak el. Gondolom, komoly csapat állhatott a képviselő úr mögött, amikor ezt megfogalmazták. Komoly termés. De azt írja, hogy a benyújtott módosító javaslat nem szolgálja a szövetkezetek gazdálkodásának, szervezeti változásainak elős egítését, és különösen a gazdálkodásának elősegítését nem szolgálja. Hozzá kell tennem, hogy az 1994 előtt alkotott, szövetkezetekre vonatkozó szabályok sem igazán szolgálták a szövetkezetek gazdálkodását. Erre sajnos elég sok elrettentő példát tudnánk mon dani. Végezetül talán nagyon röviden szólnék még erről a bizonyos üzletrészről és a kívülállók kategóriájáról, amire a múltkor szerettem volna rátérni, csak idő hiányában nem volt rá lehetőségem. Többször felmerült a kívülállók kérdése a szö vetkezetekben. Ez legtöbbször úgy merült fel, hogy ők azok a szegény kívülállók, akik semmiféle joggal nem rendelkeztek. Akkor már érintettem, most egy kicsit talán bővebben kifejteném. Ha a jelen lévő ellenzéki képviselő urak közül lenne, aki esetleg nem ismeri - bár én ezt fel sem merem tételezni, hogy valaki nem ismerné , azért hadd mondjam el, hogy a kívülállók többsége Magyarországon nem örökösödés útján lett kívülálló, ami múltkor felvetődött, hogy valamikor bekényszerítették a szövetkezeti tagot. Te rmészetesen voltak ilyenek, sajnos, ezzel tisztában vagyunk és ez egy nagyon sajnálatos cselekmény volt. Tehát voltak olyanok, akiket bekényszerítettek a szövetkezetbe és később megszűnt a tagsági viszonya, vagy valóban az örököseinek tagsági viszonya, de mondhatni a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége úgy lett szövetkezeti tag, hogy soha semmit nem vitt be a szövetkezetbe. Ezek jelentős része korábban alkalmazottként működött a szövetkezetben... (A közbeszóló Gyimóthy Gézához fordulva:) Parancsol, képvise lő úr? Mert nem hallani ide, amit mond felém, ezért nem értem. Tehát jelentős részük úgy lett szövetkezeti tag, hogy alkalmazottak voltak korábban és dolgoztak - mint tudjuk - több mint öt évet a szövetkezetben, mondjuk 1970től '75ig. 1975ben elmentek, majd jött egy törvény, ami 810 év múlva azt mondta, hogy neked adunk szövetkezeti üzletrészt. Nem egészen értem, hogy a korábbi parlament a magyar állam tulajdonában lévő vállalatokat miért nem adta oda ilyen elegáns mozdulattal azoknak a dolgozóknak, ak ik legalább öt évet dolgoztak, és miért privatizált. Mert hiszen azok az emberek is, mondjuk a Csepeli Fémművekben 6810 évet ledolgoztak, és azok sem vittek be vagyont, mint ahogy az alkalmazott se vitt be a szövetkezetbe egyetlen fillért sem, vagy egyet len lovat, vagy ökröt sem, hiszen - mint mondottam - hosszú éveken keresztül alkalmazottként dolgozott, majd felvették szövetkezeti tagnak. Most ezek kaptak üzletrészt, ami nagyon rafinált megoldás volt, persze tudjuk, hogy mire született ez a megoldás. És most azért állunk itt, mert vannak jelentős szövetkezeti kívülállók, akik üzletrésszel rendelkeznek és bizony ezeknek a sorsát valahogy meg kellene oldani. (11.20) Még annyit, hogy a településenkénti szétválás ellen miért vagyunk, és én személy szerint mi ért vagyok ellene, mint szövetkezeti elnök. Azért, mert olyan helyzetet teremtene, amely valóban semmiképpen sem szolgálná egy bizonyos gazdálkodás elősegítését. Hiszen tessenek elképzelni, hogy tulajdonképpen olyan emberek szólnának bele a szövetkezet éle tébe, akik már hosszúhosszú évek óta nem dolgoznak ott. A szétválás során pedig olyan helyzet is előfordulhatna, hogy akik kezdeményezték a szétválást, mindenképpen előnyösebb helyzetbe kerülnének, mint azok, akik nem is akartak korábban szétválni. Másrés zt a településeket nem lehet úgy szétválasztani egy szövetkezetben, hogy az a mögött lévő vagyon szinkronban legyen a tagság üzletrészével. Szinte lehetetlen, hogy egy településen lakó szövetkezeti tagok üzletrésze összességében, értékben megegyezzen a tel epülésen lévő szövetkezeti vagyonnal. Márpedig, ha nem egyezik meg, tessenek végiggondolni, hogy milyen helyzetet teremt, ha a településen élő szövetkezeti tagok más településről fognak elhozni vagyonrészeket, hiszen nekik még szükségük van arra, hogy azza l
