Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 6 (43. szám) - Tóth Sándor (MSZP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Védi-e a kormányzat a hazai cukoripart?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS KÁROLY ATTILA, ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
2799 Csak példaként jegyzem meg, hogy a civil szervezetek a hajléktalan személyek ellátásában Budapest en a szolgáltatások 60 százalékát nyújtják, de említhetném az idős és fogyatékos személyt gondozó szociális intézményeket: 140 ilyen, nem állami fenntartásban működő intézményt tartunk nyilván, és ezek ugyanazt az intézményi normatív költségvetési támogatá st megkapják, mint a szociális intézményeket fenntartó önkormányzatok. Meg kell ugyanakkor azt is jegyeznem, hogy a támogatási igények a lehetőségeket nagyságrenddel meghaladják, és fájdalmasnak érzem azt, hogy igen sok jó ötletet forráshiány okán nem tudu nk támogatni. A szándékunk az, hogy a következő kormányzati ciklusban is kiemelten támogatjuk a karitatív szervezeteket. Jelenleg is a szociális ellátások közel 10 százalékát a nem állami szervek vállalják, és ezt az arányt a továbbiakban is folyamatosan e meljük, mint ahogy erre a jövő évi költségvetési törvényjavaslat 32. szakasza szerint lehetőségünk van. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) Tóth Sándor (MSZP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Védie a kormányz at a hazai cukoripart?" címmel ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tóth Sándor képviselőtársunk, MSZP, kérdést kíván feltenni az ipari és kereskedelmi miniszterhez "Védie a kormányzat a hazai cukoripart?" címmel. Tóth Sándor képviselőtársamat illeti a szó. TÓTH SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben az írott és az elektronikus sajtó egyaránt jelentős terjedelemben foglalkozott a még hazai kézben lévő cukorgyárak egységét és létét veszé lyeztető törekvésekkel, valamint a magyar cukorgyártás jövőjével. Az Állami Vagyonügynökség 1993ban pályázatot hirdetett az öt cukorgyártó részvénytársaság, az ácsi, az ercsi, a mezőhegyesi, a sarkadi és a sárvári cukorgyárak egy tömbben és megosztás nélk ül történő értékesítésére. A meghirdetett pályázatot az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium, mint egyedüli induló nyerte. A különböző politikai és kormányzati értékelésekkel egyezően igen sikeresnek és előremutatónak értékelhetjük azt a privati zációs gyakorlatot, melyet az öt, még magyar kézben maradt cukorgyár privatizációja során alkalmaztak. Támogatásra érdemes az a tulajdonosi konstrukció, amely a magyar répatermelőket, a gyári menedzsereket és a dolgozókat fogja össze. A kialakult helyzetbe n, amikor a cukoripar 70 százalékát külföldiek ellenőrzik, csak az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium által egységbe fogott öt cukorgyár tud az erős konkurencia által teremtett versenyhelyzetnek megfelelni. Az egész magyar cukoripart, mind a h azai, mind a külföldi érdekeltségűeket azonban veszélyezteti az 1995től életbe lépő GATTegyezmény. Az importvám igen alacsony, s nem védi a hazai termelést. Kérdezem az államtitkár urat: az élelmiszergazdasági import 1995. évi liberalizációjával összefüg gésben a cukor esetében milyen védintézkedést tervez a kormány, tekintettel arra, hogy a tervezett 80 százalékos vám várhatóan nem védi meg a hazai ipart? Mi az oka annak, hogy a több ezer embert foglalkoztató iparág esetében a GATT felé nem éltek a nemzet i ajánlat megtételével? ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A kérdésre Soós Károly Attila államtitkár úr válaszol. SOÓS KÁROLY ATTILA , ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár :
