Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. december 5 (42. szám) - Az Észak-Atlanti Szerződés szervezetével aláírt békepartnerség-program keretdokumentumának megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZILI SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
2698 oldalán hangozzanak is el , mert mindegyik felszólalót, mindegyik parlamenti erőt az a közös aggodalom vezér li, hogyan lehet az integrációt minél sikeresebbé tenni. Én azt hiszem, igaza van Wachsler Tamásnak, amikor arról beszél, hogy a NATOtagság elnyerése - hasonlóképpen egyéb integrációs törekvéseinkhez lassúbbnak tűnik, mint mi azt annak idején szerettük v olna. Ő ugyan a kérdést meglebegtette, hogy vane valaki, aki felelős ezért, de azt hiszem, válaszoljunk erre a kérdésre világosan és egyértelműen: azért, hogy Magyarország euroatlanti integrációja nem olyan ütemben történik, ahogy azt 1990ben mindannyia n hittük, nem felelős ez a kormány sem, mint ahogy nem volt felelős az előző kormány sem. Tegyük a kezünket a szívünkre: ha visszaemlékszünk 1990re, mindannyian azt hittük - úgy emlékszem, néhai Antall József miniszterelnök is ebben a hitben élt , hogy M agyarország pár éven belül el fogja nyerni a teljes jogú tagságot nemcsak a NATOban, hanem az Európai Unióban is. Úgy tűnt, hogy tulajdonképpen semmilyen jelentős akadály nem tornyosul az integrációnk előtt. Az azóta eltelt néhány év természetesen alkalma s volt arra, hogy tanuljunk, de arra is alkalmas volt, hogy bizonyos illúziókkal leszámoljunk - nevezetesen azzal az illúzióval, hogy az integráció egyik évről a másikra bekövetkezhet. Még egyszer: nem hiszem, hogy akár az előző, akár a jelenlegi kormányt ebben a kérdésben bármilyen felelősség terhelné. Az, hogy az egész világpolitikában egy új helyzet, új konstelláció állt elő, nyilvánvalóan átgondolásra késztette nemcsak a középeurópai országokat, hanem a nyugateurópai kormányokat is, hogy mi a leghelye sebb és a legcélravezetőbb módja a középeurópai országok integrációjának. Amióta én a külügyi bizottság elnöke vagyok a magyar parlamentben, nagyon sok külföldivel tárgyalok - politikusokkal, kormányképviselőkkel és parlamenti képviselőkkel is. Azt tapasz talom: a tekintetben, hogy az integrációra mind a NATO, mind pedig az Európai Unió vonatkozásában szükség van, sehol a legcsekélyebb kétség nem merül fel. A kérdés valóban csak az, hogy mikor és hogyan tud ez az integráció bekövetkezni. Szeretném ugyanakko r képviselőtársaim figyelmét fölhívni arra, hogy bizonyos különbség észlelhető az Európai Uniótagság elnyerése és a NATOtagság elnyerése között. Arra szeretnék itt utalni, hogy az Európai Uniótagság elnyerésének belső, hazai feltételei is vannak: valóba n számtalan olyan feltételnek kell Magyarországnak megfelelnie, amelyek nélkül az integrációnk az Európai Unió vonatkozásában késedelmet szenvedhet. A NATO vonatkozásában, a NyugatEurópai Unió vonatkozásában ugyanakkor kicsit másként látom a kérdést. Úgy látom, itt sokkal inkább egy politikai döntésre van szükség nyugateurópai partnereink részéről. Én bízom abban, hogy akár a ma kezdődő EBEÉcsúcs, akár az egyéb területen végzett diplomáciai erőfeszítések sikerre fognak vezetni, és Magyarország a NATOban minél előbb elnyerheti azt a helyet, amelyre mindig is törekedett, tehát a teljes jogú tagságot. Amit nekünk addig is tennünk kell, az az, amit végül is eddig tettünk, az előző kormány ideje alatt is - és ez a kormány folytatja az előző kormány politikájá t , nevezetesen: föl kell készülnünk a tőlünk telhető legnagyobb erővel arra, hogy amikor a csatlakozás bekövetkezik, Magyarország minél sikeresebben tudjon integrálódni ezekbe a szervezetekbe. Én azt hiszem, az előterjesztés, amely előttünk fekszik, egy igen jelentős lépés ebben a vonatkozásában. A ma itt kibontakozó vita alapján képviselőtársaim és a televízió előtt ülő nézők is meggyőződhettek arról, hogy e tekintetben érdemi vita a parlamenti erők között nincsen, tehát a legteljesebb az egyetértés abba n a vonatkozásban, hogy Magyarország mindent elkövet, mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy a csatlakozás sikeres legyen. A mai vitában mégis elhangzott egy olyanfajta kifogás, hogy egyes politikusi nyilatkozatok vajon segítik vagy pedig késlelteti k Magyarország NATOcsatlakozását. Engedjék meg, hogy e tekintetben nagyon röviden kifejtsem álláspontomat.
