Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - Gyimóthy Géza (FKGP) - "Az almásfüzitői timföldgyár ügye" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter:
2670 Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 169 igen, 62 ellensz avazat és 6 tartózkodás mellett a választ elfogadta. Gyimóthy Géza (FKGP) - "Az almásfüzitői timföldgyár ügye" címmel ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Gyimóthy Géza képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt, i nterpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez "Az almásfüzitői timföldgyár ügye" címmel. Gyimóthy Géza képviselőtársamat illeti a szó. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az utóbbi hónapokban tanúi lehett ünk annak, hogy az almásfüzitői timföldgyár munkásai és maga Almásfüzitő polgármestere is milyen keserves küzdelmet folytattak a gyár megmentéséért. Az ötvenes években óriássá növekedett almásfüzitői timföldgyár a településnek és környékének közel 800 dolg ozóját foglalkoztatta, és ipari hővel biztosította a település fűtését. A Hungalu - az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal közösen - tervet és a kormány részére előterjesztést dolgozott ki a veszteséges almásfüzitői timföldgyártás leállítására. Ez a te rv az almásfüzitői dolgozók elbocsátását és a települési fűtés új beruházással történő kiváltását tűzte ki célul, és erre nem kevesebb mint 5,1 milliárd forintot kért a kormánytól. Szakértőink az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságnak egy szakmai privatiz ációs javaslatot tettek, amelynek értelmében - új termékstruktúrát kialakítva - megmentették volna a gyárat a leállítástól, megelőzték volna a timföldgyáriak elbocsátását, és továbbra is biztosíthatták volna ipari hővel a település fűtését. Itt megjegyzem: körülbelül 2500 lakost - a nagykolónia és a kiskolónia lakosait - érinti ez az ipari hővel való fűtés. Szakértőnket Pál László ipari és kereskedelmi miniszter úr arra kérte, hogy a szlovák minőségi igényeknek megfelelő almásfüzitői timföldgyári modernizác iós tervet támogassák, ez 1,2 milliárd forintba került volna - tehát ellentétben az 5,1del, ez 1,2 milliárd forint. Ezután, az eredeti szakmai privatizációs tervet is fenntartva, szakértőink várták a tisztelt kormány döntését. Azonban nagy csodálkozásunkr a megdöbbentő hír jött. Az ÁV Rt. nem terjesztette a kormány elé sem a saját, sem a mi szakértőink javaslatát, hanem saját kebelén belül villámgyorsan döntött: Almásfüzitőt le kell állítani, és ez 1994. november 1jén el is kezdődött, több száz dolgozót el bocsátottak. Szakértőnk 1994. november 4én és 7én is kérte a tisztelt Pénzügyminisztériumot, hogy foglalkozzon az üggyel, de választ még ez idáig sem kaptak. Megindult egy "dunántúli Ózd" kialakulása, amely a költségvetést beláthatatlan módon terhelni fo gja. Mivel a költségvetés és az ÁV Rt. is a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, ezért kérdezem a pénzügyminiszter urat: mi lesz az almásfüzitői dolgozók sorsa, és mit kíván Almásfüzitő érdekében tenni? (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszö nöm szépen. Az interpellációra Békesi László pénzügyminiszter úr válaszol. DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Interpellációja nyomán kivizsgáltattam az ügyet. Az alumíniumipar több évtizeden keresztül a magyarszovjet alumíniumipari egyezményre épült. Miután ez az egyezmény megszűnt, az alumíniumipar piacai összeomlottak. '93ra emiatt több milliárdos veszteség alakult ki ebben a magyar bauxitkincsre épített iparágban.
