Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a külügyminiszterhez - "A magyar-román és a magyar-szlovák alapszerződések" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
2668 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Az interpellációra Kovács László külügyminiszter úr válaszol. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem egyszerű dolog erre az interpellációra válaszolni, mert az interpelláció többféle dolgot tartalmaz. Tartalmaz egy állítást, miszerint a Külügyminisztérium úgy adta át a sz öveget, hogy azt a külügyi bizottság nem tudta, a külügyi bizottság tagjai a sajtóból értesültek róla. Én úgy gondolom, ezt tényszerűen kell vizsgálni. Ad néhány tanácsot, hogyan ne válaszoljak. Ezt köszönöm, bár meglehetősen szokatlannak tartom, hogy az i nterpelláló képviselő kizár bizonyos válaszlehetőségeket a miniszter számára. S végül, tartalmaz egy kérdést, hogy miért van szükség a szokatlan tempóra, az illuzórikus áttörési kísérletekre, ráadásul a törvényhozás megkerülésére. Nos, ami az elsőt illeti. November 1jén a Külügyminisztérium megküldte a külügyi bizottságnak a magyarromán alapszerződés két cikkelyére vonatkozó szövegtervezetet. Nem a kész szöveget: a kész szöveg az, amit a felek elfogadnak. Megküldtük a külügyi bizottságnak, majd a következ ő napokban folytattuk a munkát. Új szempontok merültek fel, többek között az a jogos igény, hogy a szlovák és a román relációban lévő alapszerződéstervezet legyen bizonyos összhangban. Az átdolgozást követően az új változatot november 15én küldtük meg, ú gy a magyarromán, mint a magyarszlovák alapszerződés tervezetét. Romániával a szakértői tárgyalások november 17én folytak, Szlovákiával még nem kezdődtek meg. Úgy gondolom tehát, hogy a Külügyminisztérium nem követett el mulasztást. Ami a tanácsokat ill eti: én nem szándékoztam azzal érvelni, hogy a Külügyminisztérium dolga az előkészítés, a parlamenté pedig a ratifikálás. Ismerem ugyanis a Házszabályt: nemzetközi szerződés aláírása előtt kell az érintett és a külügyi bizottságnak állást foglalnia. Arra s em akartam hivatkozni, hogy a magyarukrán szerződést utólag ratifikálta a parlament - előtte ugyanis nem szokták. (Derültség.) Végül köszönöm, hogy emlékeztetett arra a képviselő úr, hogy a biztonságpolitikai alapelvek a külügyi bizottság tevékeny részvét elével nyerték el végső formájukat. Cserébe én is hadd emlékeztessem képviselő urat, hogy 1993 január végén ezt nem a kormány kezdeményezte, hanem a külügyi bizottság aznap megválasztott ellenzéki elnöke. Kár, hogy képviselő úr nem javasolta, hogy arra se hivatkozzak, hogy az előző kormány évekig tárgyalt a magyarromán alapszerződésről, anélkül, hogy a külügyi bizottság egyszer is betekintést nyert volna a szövegbe, és ha jól emlékszem, Csapody Miklós képviselő úr egyetlenegy alkalommal sem interpellált ez ügyben. Elfogadom, hogy Csapody képviselő úrnak szokatlan a tempó. Az előző kormány ugyanis két és fél évig tárgyalt a magyarromán alapszerződésről, ez alatt összesen három szövegegyeztető megbeszélésre került sor. Ezek során a kormány, illetve a Külügym inisztérium egyszer sem adott át olyan szöveget, amely tartalmazta volna a határok sérthetetlenségének elismerését vagy a területi követelésekről való kölcsönös lemondást, csupán kritizálta a román szövegtervezeteket. Ezzel érveket adott bizonyos román nac ionalista köröknek, és kételyeket támasztott a magyar szándékok iránt. Talán ezért kérdezte meg tőlem az amerikai külpolitika egyik prominens személyisége New Yorki találkozónk alkalmával, hogy miniszter úr, ez a kormány végre késze elismerni a fennálló határokat? Megjegyzem, most átadott tervezetünk kisebbségi jogokkal foglalkozó cikkelye tíz pontban, a korábbinál részletesebben, pontosabban és nemzetközi dokumentumokkal is alátámasztva fogalmazza meg a kisebbségeknek járó jogokat.
