Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak

1994. november 29 (41. szám) - Balsay István (Fidesz) - a népjóléti miniszterhez - "Mi lesz az idős, ellátásra szoruló emberekkel, akik kikerülnek a kórházakból?" címmel

2659 A kormány - ahogy azt már számtalanszor hangsúlyoztuk - nem döntött egyetlen vonal

felszámolásáról sem, de a MÁVnak feladata megvizsgálni, hogy a gyengébb forgalmú

mellékvonalakon képese lényegesen alacsonyabb költségekkel szolgáltatást végezni. S amikor a

MÁV pénzügyi szanálásáról és gazdálkodásának megújításáról határozott a kormányzat, éppen azt

tűzte ki cé

lul, hogy a MÁV a vasúti szolgáltatás színvonalát hozza összhangba a tényleges

igényekkel és a gazdasági lehetőségekkel: adott esetben alacsonyabb önköltségű üzemeltetési mód

megválasztásával. Köszönöm a figyelmüket.

(Taps - zaj.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán)

: K

öszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, hogy elfogadjae a választ?

(Zaj.) Figyelmet kérek, képviselőtársaim! DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (KDNP)

: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem fogadom el a választ.

(Derültség.) Kérem, nem is

fogadhatom el

, hiába tetszenek nevetni. Sokkal komolyabb ügyről van szó annál, semhogy ez vicc

tárgya lehetne - még akkor is, ha államtitkár úr igyekezett jól poentírozni. Poentírozni, tisztelt

államtitkár úr, én is tudok.

(Derültség.) De én nem akarom a dolgot a humor irányába elvinni:

halálosan komoly dologról van szó, ezt tessék tudomásul venni! Először is: miről van szó? Arról van szó, hogy a Szatmári Síkság volt a tőle északra és keletre

elterülő vidék éléskamrája hosszú évtizedeken keresztül. Ezt az állapotot 1945 szüntette meg. Hogy

ez a térség emelkedjen, ezt a funkciót kell visszanyerje. Ahhoz pedig, hogy visszanyerje, igenis

szükség van arra, hogy a normális gazdasági vérkeringés helyreálljon. Tehát az általam felvetett

nemzetközi vonal nem olyan Hekuba, mint a

hogy itt fel tetszik tüntetni. A második, amire utalni szeretnék ebben a felszólalásban: a múltkor Takács Péter

képviselőtársam szóvá tette, hogy ezen a vidéken nem lehet áttenni a közutakra a vasúti személy- és

teherforgalmat. Mert ha át akarják tenni, az utakat kell átépíteni, és odajutunk, ahol a part szakad:

többe kerül a lé, mint a hús. Ezen kívül, kérem, a magyar állampolgár nem úgy gondolkozik, hogy az üzleti haszont

meghozza ez a vonal vagy nem hozza, hanem úgy gondolkozik, hogy kifizette az adót, a többi az

állam dolga: gondoskodjon az utak és a vasúti vonalak fenntartásáról. Ez egy olyan országban, ahol

agyon van adóztatva a nép, teljesen jogos kívánság, kérem. A török alatt nem fizetett nagyobb adót a

magyar nép, mint napjainkban.

(Derültség.) Ami igaz, az igaz akkor is, ha képviselő úrnak nem tetszik. Menjünk tovább! Amit még meg szeretnék jegyezni: mindenki tudja, mi lesz a sorsa azoknak a

vonalaknak, amelyeket felszámolnak, illetőleg ahol szüneteltetik a vasúti forgalmat: kigyepesedik,

ellopják

a síneket, a talpfákat - és volt vasútvonal, nincs vasútvonal.

(Derültség.) Köszönöm szépen.

(Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán)

: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Interpelláló képviselőtársunk nem fogadta el a választ.

Kérdezem, hogy az Ors

zággyűlés elfogadjae a választ? Kérem, szavazzanak!

(Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 159 igen, 54 ellenszavazat és 12 tartózkodás mellett a

választ elfogadta. Balsay István (Fidesz) - a népjóléti minisz

terhez - "Mi lesz az idős, ellátásra szoruló emberekkel, akik kikerülnek a

kórházakból?" címmel