Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 29 (41. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2609 Most felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy az itt összekapcsolni javasolt témakörhöz tartozóan ismét egy ÉTmegállapodás tárgyát képező csatlakoz ó módosító javaslat került előterjesztésre, T/233/91es szám alatt, Keller László képviselő úr, a szocialista párti frakció részéről. Az indítványokról együttesen, kézfelemeléssel határoz az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! Megállapítom, hogy az Országgyű lés látható többséggel az indítványt elfogadta. Megkérdezem, kíváne szólni valaki az előbb felsorolt javaslatokhoz, illetve először megadom a szót az írásban már előre jelzett felszólalónak, Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakció jából. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem pusztán az ÉTmegállapodással összefüggésben jeleztem előre írásbeli szándékomat. A költségvetési bizottság a múlt héten számos módosító javaslatot tárgyalt a személyi jövedelemadó m ódosításáról szóló törvényjavaslat legnagyobb vihart kavaró része, a cégautók tervezett adóztatása tárgyában. A bizottság engem kért fel arra, hogy a benyújtott számos módosító indítványt szintetizálva, az előterjesztőkkel karöltve, próbáljunk meg egy olya n módosítást kidolgozni, amely megoldást talál a felmerülő vitatott kérdésekre. Mint ismeretes, a kormány javaslata azt tartalmazza, hogy a kifizető tulajdonában lévő személyautó - néhány kivételtől eltekintve - egységesen legyen személyi jövedelemadóköte les. A javasolt megoldás megértéséhez ismerni kell azt a helyzetet, amely e területen 1992 óta kialakult, illetve fennáll. A kifizető tulajdonában lévő személygépkocsi magáncélú használata ugyanis már 1992. évtől - és jelenleg is - adóköteles; ezután az ad ót azonban a magáncélú használat arányában a használó személynek kell megfizetnie. Bár a rendelkezésre álló adatok szerint több mint százezer ilyen személygépkocsi van, az 1992. évi magáncélú használat címén csupán 10 796 személy, 1993. évi használat miatt pedig mindössze 6224 személy fizetett e jogcímen adót. Talán nem kell bizonygatnom, hogy az e címen bevallást tevő és adót fizető személyek száma messze a realitások alatt van. És úgy gondolom, azt sem kell magyaráznom, hogy egy személyautó magánhasználat ának adó szempontjából való ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. Persze, előírható egy erre vonatkozó útnyilvántartás vezetése, de ez is csak bizalmi elven működhet. Másként fogalmazva: tényleges, objektív kontroll nem igazán működtethető. Mindezek az ano máliák késztették a kormányt arra, hogy a vállalkozás tulajdonában, üzemeltetésében lévő személygépkocsi magáncélú használata után ne esetleges módon a magánszemély, hanem lehetőleg egységes módszerrel a kifizető fizessen adót. A benyújtott törvényjavaslat vonatkozó rendelkezése azonban több szempontból finomításra, korrekcióra szorul. Az előttünk levő törvényjavaslathoz képest a következő főbb módosításokat tartom, illetve tartottuk indokoltnak. Mindenekelőtt célszerű az adó alanyának az üzemben tartót tek inteni. Hiszen sok esetben a tulajdonosnak nincs is köze a személyautó tényleges használatához. A több személy szállítására alkalmas kisteherautó kategóriájában a törvényjavaslat szerint a másfél tonna önsúlyhatárt - ami az adókötelezettség szempontjából f ontos - célszerű levinni egy tonnára; azzal, hogy itt a személy kifejezés helyett szerencsésebb az utas kifejezés használata. Az adótételtáblázatnál nincs igazán megalapozott indoka annak, hogy eltérő adótételek vonatkozzanak a cég, illetve a magánszemély adófizetésének esetére. Tehát elégséges egy adótételtáblázat. Az egységes adótételtáblázatnak azonban jobban ki kell fejeznie a személygépkocsi értékéből, illetve az életkorából adódó eltéréseket; magyarán: differenciáltabb és főleg alacsonyabb adótétel ek szükségesek. (11.00) Az eddigi jogalkalmazás során is sok problémát jelentett a személyautó új beszerzési árának meghatározása, különösen egy olyan többéves autó esetén, amely új állapotban már nem is vásárolható meg. Erre is tekintettel, elfogadhatóbb a tényleges beszerzési ár alapulvétele, ott pedig,
