Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
2588 Valóban, most már érző dik, hogy az üzletrészeknek mobil és immobil vagyona közötti meg nem különböztetése bizony nem volt egy szerencsés megoldás az átmeneti törvényben vagy a korábbi időszakban 1989ben. Az üzletrészek felosztásával kapcsolatban fölvetődik falun, vidéken ma is a szövetkezeti törvény módosítása kapcsán, hogy egy újabb kiválási lehetőségbe kerülhetnek a tagok vagy netalán a kívülállók juthatnak üzletrészhez. Ezek az ellentmondások bizonyos fokban a falu lappangó békéjét is mindinkább feszítik. Az üzletrészek kivi telével tehát az átmeneti törvény alapján azok a tagok, akik kiváltak, általában jól jártak, mert azoknak egy túlnyomó része meghatározott vagyontárgyhoz vagy valamilyen termékhez jutott hozzá, kis részben azonban a kiválások során jelenleg is, úgymond, el ég sok bírósági eljárás van folyamatban, és a jelenlegi törvényjavaslattól vártam, hogy legalább visszamenőleg ezeknek a kérdéseknek valamikénti megoldását a bírósági szakból visszahozza egy közigazgatási vagy bármilyen szakba, hogy végül is minél gyorsabb an záródjanak le az üzletrésszel kapcsolatos, úgynevezett kiválások okozta gondok. A szövetkezeteket nem lehet leírni, ezt így kell tudomásul vennünk, hisz' az elmúlt évtizedek során ezek a szövetkezetek európai színvonalon termeltek. Hogy ezt meg is tudtá k tenni, ahhoz egy jól fölkészült agrárcsapat kellett, olyan személyek, az agrárértelmiség, amely az elmúlt évek során nem tudni ugyan, hogy hova vagy merre próbált elfogyni a szövetkezetből. Ezekkel az emberekkel is elég mostohán bánt a jelenlegi szabályo zás és a korábbi szabályozás egyaránt. Elgondolása lehet a jövőben a kormánynak arra vonatkozóan is, hogy a termelés mellett a szövetkezeteket vagy nagyüzemi gazdálkodást, vagy bármilyen gazdasági társaságot koncentrálja a földek egy nagyobb területbe való összehozására. Szükségessé válik azon is gondolkodni, hogy a nagyüzemi gazdálkodás keretein belül ne csak a termelés, hanem a feldolgozás, iparszerű tevékenység is folytatódjék, vagy legalábbis a megvalósulás felé kell elmozdulni. Nagy gond lehet, ha term elnek ugyan, de nem tudják értékesíteni a szövetkezetek vagy éppen a farmergazdaság, vagy bárki, aki ma Magyarországon mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. Felvetődik még egyszer a tagokról való gondoskodás. Nem lehet közömbös a magyar társadalom részére , hogy az a tagság, amely eddig helyt állt a szövetkezetekben, a későbbiek során hol, merre, kiknek a földjén és milyen munkabér mellett fog dolgozni. Fölvetődik még a kérdés talán a szövetkezetek vezetésével, a vezetési módszerekkel kapcsolatosan. Vannak szövetkezetek, amelyek ma is eredményesen gazdálkodnak, és vannak szövetkeztek, amelyek teljesen eladósodtak. Miből adódik ez, annak figyelembevételével is, hogy az átmeneti törvény lényegében a szövetkezeti mozgalmat erősen megbontotta? Az sem lehet közöm bös, hogy egy rosszul menő, rosszul gazdálkodó szövetkezetbe senki sem akar befektetni, nyilvánvalóan a bankok sem fognak megfelelő hitelt biztosítani ezeknek a szövetkezetnek a fölépülésükhöz, talpra állásukhoz. El kell gondolkodni: milyen lehet a támogat ottsága a magyar mezőgazdaságnak a vámrendszer egyidejű szigorításával? Amire még utalni szeretnék: az is meggondolandó lesz a jövő szövetkezeti mozgalomban, hogy aki egy termelőszövetkezetnek jelenleg tagja, egy értékesítő szövetkezetnek miért ne lehessen tagja. Tehát afelé hajlok, hogy egy tag, ahol ténylegesen munkát végez, ott legyen tagja a szövetkezetnek. Ha többféle szövetkezetben érdekelt, egy értékesítő szövetkezetben, ott maga is legyen tag ismételten. Átgondolandó lesz, hogy milyen legyen a tag s zavazatképessége. Egy szavazat - egy tag, vagy pedig az üzletrész értéke szabja meg a szavazat arányát? Nyilván ellentmondást szül az is, hogy a kívül álló tagok az üzletrésztulajdonukról maguk dönthetnek. Amíg a tagság érdeke a munkavégzés vagy új beruház ások létrehozásának érdekét szolgálja, addig a kívülállók és a nyugdíjasok érdekei pedig inkább az osztalék irányában várnak elmozdulást, hogy üzletrészük arányában osztalékhoz jussanak.
