Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2540 tiszteletre méltó törekvés, dicséretes, és azt hiszem, hogy sem a kormánypárt tisztelt képviselői, sem az ellenzék képviselői felelősséggel nem kívánják azt, hogy ez a költségvetési hiány növekedjen, a költségvetés lehetetlenebb helyzetbe kerüljön. Tehát ez a törekvés azt hiszem, találkozik mindnyájunknak a vágyával, törekvésével. Nekünk ezzel a költségvetéssel csupán annyi a problémánk, hogy ez a költségvetés a bevételi oldalon - tehát a forrásoldalon - elsősorban a lakosság teh erviselését növeli, és elsősorban a lakosság azon rétegének a teherviselését, amelyet úgy hívnak, hogy bérből és fizetésből élő emberek, valamint nyugdíjasok. (15.30) (A jegyzői székben dr. Kiss Róbertet Boros László váltja fel.) Mi azt mondjuk, hogy ez a Független Kisgazdapárt részéről elfogadhatatlan, a lakosságot tovább terhelni nem lehet, a lakosság tűrőképessége a végét járja. Ezt bizonyítják azok a megnyilatkozások, amelyek az elmúlt hetekben a sajtóban, a rádióban, a televízióban követhetően megjelen tek. A különféle tüntetések, demonstrációk, sztrájkok kilátásba helyezéséből egyértelműen látszik, hogy a lakosság nem tudja elviselni azokat a terheket, amelyeket az 1995. évi költségvetés rá kíván róni. A Független Kisgazdapárt ajánlott pótforrásokat, ah onnan bevételeket lehetne akkumulálni ebbe a költségvetésbe és talán ezen keresztül lehetne bizonyos értelemben a lakossági terheket enyhíteni. Ilyen volt az előttem szóló kisgazda frakcióvezető úr adósságállománnyal kapcsolatban kifejtett véleménye, amely et én most nem akarok ragozni, nem akarom a szíves türelmüket túlzottan igénybe venni, mindenesetre egyértelmű kérésünk és javaslatunk a pénzügyi kormányzat és a magyar - jelenlegi - kormány felé, hogy a külföldi és belföldi adósságállomány témáját vizsgál ja meg, próbáljon ott lehetőséget teremteni arra, hogy ez a pénz részben hazánkban maradhasson, részben a költségvetés az elosztásnál figyelembe tudja venni. A másik nagy téma, amellyel egy kicsit talán részletesebben kívánok foglalkozni, a privatizáció té mája. Tudvalévő, hogy a privatizáció elindult, a privatizáció már nagyon régen folyik. A privatizáció eredménye nem mutatkozik a költségvetés bevételi oldalán, vagyis a privatizációból keletkezett hatalmas milliárdok nem kerülnek költségvetési elosztásra, nem találhatók meg. Nem az előző kormányt rovom meg emiatt, mert ez a privatizáció nem akkor kezdődött. Tehát nagyon szeretném tisztázni, hogy akkor, amikor fellazult a tervgazdaság és már az 1988as években megalakultak az egyszemélyes részvénytársaságok és megkezdődött annak a vagyonnak a kimentése, amelyet ez a társadalom hozott létre - részben úgy, hogy elvette a tulajdonostól, részben úgy, hogy 4050 év alatt alkotott új értékeket , s amelyek privatizálás névszó alatt sajnálatos módon nagy részben ide gen tulajdonba kerültek, nem az eredeti tulajdonosokhoz kerültek és mégsincs ebből a soksok milliárdból a költségvetésnek semmiféle bevétele. Én ilyen apróságokkal, pár milliárddal nem foglalkozom; Trombitás képviselőtársam is említette, hogy ennyit nem f izettek be, csak 20 százalékot, aztán kölcsönből akarják most fizetni a költségvetésnek stb. Nekem az a javaslatom, és mint forráslehetőséget említem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselője volt az első, aki felvetette eme új parlament megalakulása után , hogy vizsgáljuk felül, nézzük meg a privatizációt, az ottani problémákat és próbáljuk elszámoltatni a privatizált vagyonnal azokat, akik ezt a privatizációt végrehajtották, mert igenis jogában áll a magyar társadalomnak a saját tulajdonát képező értékek elkótyavetyélésének tiszta ismerete. Nem boszorkányüldözésre gondolok, nem arra gondolok, hogy itt fejek hulljanak, csupán arra gondolok - a Független Kisgazdapárt frakciója arra gondol , hogy a polgári jogi igazságtétel történjen meg. Nézzük meg, hol van nak a pénzek. Azt hiszem, az első talán a KISZfőnök egyszemélyes kftje volt még a '80as évek végén, amikor hatalmas vagyont szakított ki a közösből; ez a folyamat működött, és ez a folyamat megállíthatatlan. Nem a privatizáció felgyorsítása itt a problé ma, mert elég gyorsan elkótyavetyéltük a nemzet vagyonát, hanem a privatizáció eredményének a megjelenése, mert az a privatizáció, ami itt az elmúlt 456 évben folyt, azokra a kerékpárokra emlékeztet, amelyek az edzőteremben vannak: hajtjuk, izzadunk, kín lódunk, dolgozunk és egy centit
