Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
2533 A szűkös költségvetésnek azonban - paradox módon - talán van egy kis pozitív hatása is. Ez ugyanis megakadályozhatja vagy nehezítheti az alapfokú oktatás további, nemkívánatos dezintegrációját. A párhuza mosság felszámolását készítheti elő, rákényszerítheti a fenntartókat arra, hogy helyi oktatási koncepciójukat valóban a társadalmi érdekeknek megfelelően dolgozzák ki vagy át. Elindíthat egy olyan folyamatot - persze jó lenne, ha nem csak fiskális eszközök kel tenné , amely egyegy térség integrációjához vezethet a közoktatás területén is. A hat plusz négy plusz kettes - vagyis hat év alapfokú oktatás, négy év alsó középfok és két év felső középfok - modell kijelölheti a helyi önkormányzatok feladatait, mu nkamegosztását, segíthet a párhuzamosság kiküszöbölésében. A kormányprogram különös figyelmet szentel a kistelepüléseken élő gyermekek továbbtanulási esélyei növelésének. Itt az látszik járható útnak, hogy több település fogjon össze: anyagi és szellemi ka pacitásuk összegzésével segítsék a tehetséges gyerekek fejlődését. Sajnos, nem lehet valamennyi kisiskolát versenyhelyzetbe hozni: ennek az anyagi és személyi feltételei egyaránt hiányoznak. A kistelepülési iskolákban elsősorban az alapfokú oktatást kell m egerősíteni és dotálni egytől négy vagy egytől hat osztályig. A közoktatásban a legnagyobb változás az előttünk álló években a nemzeti alaptanterv követelményrendszere és az ehhez kapcsolódó vizsgarendszer bevezetése lesz. (14.50) Ez megint nem csökkenti, hanem átmenetileg növeli az oktatás költségeit. Ezt tervezni kell, ennek várható anyagi hatásait a lehető legrövidebb időn belül át kell vizsgálnia a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak. A vizsgaközpontok kijelölése, a megfelelő mérési szakemberek, a leendő vizsgáztatók felkészítése nem csekély anyagi terhet jelent majd a közeljövőben, ezt azonban vállalnia kell a költségvetésnek. Elég gyakran hallani manapság, hogy Magyarországon túl sok a közalkalmazott és a köztisztviselő, hogy egymilliót nem tud " eltartani" ez az ország. Ezzel az a bajom, hogy minden réteg magára érti, a pedagógusok és az egészségügyiek ugyanúgy, mint a hivatásos katonák és a köztisztviselők, és még folytathatnám, ráadásul még nem is bizonyítható. Az ország általam ismert iskoláiba n ugyanis az érvényes törvények és rendeletek előírta létszámmal, munkaidővel és költségvetéssel dolgoznak a kollégáim. Viszont elismerem, hogy az oktatási törvény nem fogalmaz teljesen egyértelműen abban a kérdésben, hogy mi a magyar közoktatás kötelező, ingyenesen elvégzendő feladata. Ezt a szakmának - a szakmának! - nagyon körültekintően, a dolog minden oldalát megvizsgálva kell szabályoznia és meghatároznia. Nevezetesen: mit vár el a társadalom az iskolától, s ebből mit kell vállalnia az államnak. A kor mányprogram alapján - úgy gondolom - ez nem kevesebb, hanem inkább több pénzt igényel. Úgy tapasztalom választókörzetemben, hogy pedagógus kollégáim tisztában vannak az ország helyzetével, de azért gesztust várnak a kormánytól. Ahogy nemrégiben egyik kollé gám fogalmazott egy fórumon: "A sokgyerekes családban a gyerekeket nem kényeztetik el drága ajándékokkal, de olyan nem lehet, hogy karácsonyra ne kapjanak valamit." És akkor hallottuk azt a hírt, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban talán sikerül megegyezniük a feleknek a 8800 forint/A1es ajánlatban - ezt a gesztust várták a pedagógusok. Ebben a sokgyermekes családban, amit államnak hívunk, ezt is értékelni kellene. Hadd mondjam el, hogy kollégáim többsége ma nem sztrájkolna, legalábbis ott nem, ahol én lakom. Elvárják viszont, hogy ne ijeszgessék őket, hogy túl sokan vannak, hogy ők csak "eltartottak", ha ezért meg is követte őket a Pénzügyminisztérium tisztségviselője. Természetesen azzal sem értek egyet, hogy mindenáron tartsunk meg minden munkahelyet az okt atásban, de azzal sem, hogy csupán pénzügyi szempontok játsszanak szerepet a munkahelyekről való döntésben. Tudom, megértem, hogy ma az elsődleges feladat a gazdaság teljesítőképességének növelése, ehhez a források igénybevétele. Ezért meg sem kísérlem, ho gy az oktatás részére máshonnan, más területről
