Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
2528 Nos, azok a területek, amelyekkel távirati stílusban foglalkozni kívánok, a következők. Három ilyen pont lenne: az egyik egy önkormányzati kérdés, a másik az egészségüggyel, a harmadik pedig a fiatal családok helyzetével ka pcsolatos, a családi pótlékról ejtenék néhány szót. A költségvetés 27. pontjában, a helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásairól szóló részében van megfogalmazva egy olyan támogatás, amely már több éve ismert a Ház előtt. Az eddigi kormányok is b enyújtották ezt a javaslatot, és a Ház ezt mindig el is fogadta. Mégpedig a megyei és fővárosi önkormányzatok igazgatási és közművelődési feladatainak ellátására nyújtott költségvetési támogatásról van szó. Ez 490 forint minden megyei lakos után, méghozzá úgy, hogy ebbe bele kell számolni a megyei jogú városok lakosságát is. Ha jól számolom, most már negyedszerre nyújtom be azt a módosító indítványt - az elmúlt három évben is ezt mindig megtettem , hogy itt ne csak a megyékre és a fővárosra gondoljunk, han em a megyei jogú városokra is. Tehát a megyék a megye lakosai után kapják meg a költségvetési támogatást, azaz a fejenként lebontott 490 forintot. Ez egyébként először 400 forint volt, azonban most már három éve 490 forint. A megyei jogú város lakossága ut án pedig a megyei jogú város vehesse fel ezt a támogatást. Erre azért is szükség van, mert a megyei jogú városok számtalan olyan feladatot ellátnak, amelyek nemcsak a város lakosságára vonatkoznak, hanem szélesebb, nagyobb területre, amely kihat a megyére, akár a megyén túli területekre is. Tehát méltánytalan, hogy az ilyen közművelődési, igazgatási feladatokért más, azaz a megyei önkormányzat kapja meg az állami támogatást. Sajnos ezek a módosító indítványaim eddig sikertelenül záródtak, most azonban úgy é rzem, hogy ha a kormány nem is nyújtotta be ennek megfelelően javasolva ezt a tételt a költségvetésben, de azt látva, hogy a szocialista és a szabaddemokrata képviselők igen nagy számban jutottak be a parlamentbe, és az eddigi módosító indítványaimat minde n egyes alkalommal mindegyik szabaddemokrata és szocialista képviselőtársam az ellenzékből támogatással fogadta, sőt mindig sikerült megnyerni megyei jogú városokat képviselő akkori kormánypárti képviselőtársakat is, így tehát egy nagyon várakozásteli hang ulatban várom a szavazást. Remélem, hogy azok a szocialista és szabaddemokrata képviselőtársak, akik eddig támogatták a javaslatomat, most kormányzati pozícióból sem fognak másként szavazni, mint eddig, és így van remény arra, hogy a megyei jogú városok eh hez a pénzhez hozzájutnak. Hangsúlyozom, ez nem politikai kérdés, nem az ellenzék és a kormánypárt közötti politikai kérdés, hanem egyszerűen bizonyos feladatok elosztása a megyék és a megyei jogú városok között. Egyszerűen arról van szó, hogy azok az önko rmányzatok kapják meg ezt a pénzt, akik ezeket a feladatokat ellátják. A második ilyen terület, amivel szintén csak jelzésszerűen, röviden kívánok foglalkozni, az egészségügy. Örülök, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a népjóléti miniszter is jelen van a parlament ülésén, amikor erről szó esik. A költségvetés egészségügyre vonatkozó fejezetét persze elég nehéz bírálat tárgyává tenni, mert úgy érzem, egy kicsit kaotikus az egészségügyi fejezet és a szektorsemlegesség sem a legerősebb pontja. Ur bán László frakciótársam egy másik kérdés, az oktatásügy kapcsán már említést tett arról, hogy természetesen lehet a különböző tárcákhoz és különböző feladatkörökhöz több pénzt követelni - amit persze a Pénzügyminisztérium mindig nehézséggel fogad , de né mi belátással kell közeledni a magunk szempontjából is a Pénzügyminisztérium ilyen álláspontja felé. Nem lehet mindig csak pénzt kérnünk, hanem nyilván a másik oldalt is meg kell néznünk. Azt gondolom, hogy természetesen az egészségügybe több pénzt is be l ehet rakni, és van helye minden egyes fillérnek az egészségügy bármely pontját is nézzük, de az igazi lehetőség - szerintem - akkor nyílik meg, ha egy szerkezetátalakítást is végrehajtunk. Urbán László képviselőtársam kifejezetten az oktatással kapcsolatba n fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos véleményünket. Úgy gondolom, hogy ez állhat az egészségügyre is. Az elmúlt négy évben természetesen több jelentős változtatás történt az egészségügy területén, de úgy érzem, igazán átütő erejű változást nem sikerült el érni. De jó példa a háziorvosi rendszer és
