Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - PUCH LÁSZLÓ (MSZP):
2525 Talán az sem baj, ha nem kapkodja el a kormányzat a privatizációnak ezen fázis ában és sokkal körültekintőbben folyik a privatizáció, mint esetleg folyt az elmúlt négy évben, mert igenis, a privatizációs bevételek a gazdaság finanszírozhatóságát jelentős mértékben javíthatják az elkövetkezendő évben, illetve években. Visszatérve a di lemmára, hogy növekedés vagy stabilitás, gyakorlatilag a jelenlegi növekedésben az a problémánk, hogy egyensúlyi zavarokat okozott, tehát jelentős mértékben megnőtt az államháztartás hiánya és jelentős mértékű fizetésimérlegromlás következett be 1994ben. Mivel finanszírozható ugyanis ez az egyensúlyi zavar? Elsősorban a belső megtakarításokból kellene hogy finanszírozni tudjuk, másodsorban a külföldi hitelfelvételekkel lehet finanszírozni. A belső megtakarításoknál a finanszírozást elsősorban a lakossági megtakarítások jelentik, ezek szerencsére nőttek, de ezt a növekedést ellensúlyozta az államháztartás túlköltekezése, és ennek következtében romlott tovább a költségvetés belső egyensúlya. Ha ezt az utat folytatjuk és ez a növekedés szerkezetében nem válto zik meg és nem egy szelektív növekedés lesz az elkövetkezendő években, akkor gyakorlatilag egy bizonyos pontig finanszírozható a gazdaság növekedése, s én - azt gondolom, a kormány és a szocialista frakció sem - nem tudom ma megmondani; melyik az a pont, a mikor a hitelezők már azt fogják mondani, hogy tovább nincs, tovább nem finanszírozzuk a magyar gazdaságot olyan mértékben, hogy a termelést meghaladó fogyasztás történjen ebben az országban. Tehát a célnak az elkövetkezendő időszakban annak kell lennie, h ogy csökkenjen ez a rés, ami azt jelenti, hogy nem fogyaszthatunk tartósan jóval többet a megtermelt javaknál, tehát ezeknek a folyamatoknak vissza kell fordulniuk. Úgy gondolom, ez a megállapítás és ez a helyzet - ami 1994ben kialakult - mindenképpen det erminálja a költségvetés lehetőségeit. Persze az is meggyőződésem, hogy a költségvetés ezt a kérdést teljes mértékben megoldani nem tudja, ez egy sokkal tágabb, sokkal szélesebb törvényhozás - és a gazdaság működőképességének egyéb összefüggései is , de a költségvetésnek mindenképpen egy olyan irányba kell hatnia, ami ösztönzi a gazdaság szereplőit, hogy ezeket az egyensúlyzavarokat valamilyen módon kiküszöböljék. Ezért a költségvetéshez szorosan tartozó adótörvényekben egy olyan módosítás történt, hogy je lentős mértékben csökkent a vállalkozói nyereségadó, a társasági adó, ez a csökkenés egy jelentős forrásbővítést kell hogy otthagyjon a vállalkozói szférában és ez az adózott nyereségtömeg, ami a vállalkozói szférában marad, várhatóan a beruházásokra, a mu nkahelyteremtésre fog fordítódni és a vállalkozásokat erősíti. Ezzel szemben - a bevételek csökkentésén túl - a kiadásokat is csökkentenie kell a költségvetésnek, ezeket elsősorban ott tudja csökkenteni, ha a fogyasztást visszafogja. De az sem igaz, hogy e gy szelektív fogyasztás visszafogásáról intézkedik, hiszen azt mondja a költségvetés, hogy a beruházások növekedési ütemét nem kívánja korlátozni, viszont egy jobb szerkezetű beruházási növekedést vár el a gazdaságtól; ezt pedig a piac szereplőinél hagyott többletforrások tudják biztosítani 1995ben. Remélhetőleg a vállalkozóknak adott politikai gesztus is - ami azt jelenti, hogy jelentős mértékben csökkentek az adóterheik - vissza fog jönni abban, hogy a vállalkozói szféra valóban nem fogyasztásra, hanem i genis beruházásra, munkahelyteremtésre fogja fordítani a nála maradt szabad forrásokat, és elő fogja segíteni azt az alapvető feltételezést és igényt, amit Vancsik képviselőtársam is megfogalmazott az előző felszólalásában, hogy csökken a feketegazdaság sz erepe a magyar gazdaságban, ez pedig segíti átterelni a gazdaságot a legális szférába. Igaz, hogy ezzel a költségvetés adóbevételeit is növelve, de a másik oldalon kiadási lehetőségeket és forrásokat is teremtve önmaga és az egész ország fejlődéséhez. Bízo m benne, hogy ezek a gesztusértékű - ami nagyon sok pénzzel jár - intézkedések elérik ezeket a célokat, ha nem is csak ezzel, de az egyéb törvényhozási módosításokon keresztül ezek megoldhatók 1995ben és az azt követő években. A kiadási oldalon a fogyaszt áscsökkenésnek elsősorban azért kell megtörténnie, hogy a belső fogyasztás csökkenjen, a beruházások növekedése mellett szükséges a lakossági fogyasztás és az
