Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 28 (40. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MIAKICH GÁBOR (MSZP):
2505 százalékában '90ben 60,6 százalék, '91ben 67,6 százalék, '92ben 66,5 százalék, '93ban 84,5 százalék. Ez nem javul az idén sem! Ha az adósságszolgálatot az export százalékában megnézzük, '91től 37,7 százalék, a következő évben 40,6 százalék, '93ban 50 százalék fölötti. Miért mondottam ezeket a számokat? Azért, mert ez a költségvetés kénytelen figyelembe venni azt, hogy milyen a ország mai helyzete, milyen helyzetben vagyunk. Azt is kénytelen figyelembe venni, hogy az eddig kialakult folyamatokat - legyenek azok hosszabb távúak, vagy az elmúlt négy évben kialakultak - meg kell változtatni. Ha ez a folyamat továbbmegy, az az ország végső romlásához vezet. Egy nagyon egyszerű példát bocsássanak meg nekem, hogy esetleg a tévé nézői is nagyon egyszerűen értsék, miről beszélünk. Ma nagyon sok olyan magyar család van, amelyik 50 ezer forint havi jövedelemből él. Képzeljük el, hogy ennek a 84,5 százaléknak megfelelő adósságterhe van egy hónapban, vagyis 42 250 forint. Könnyen kiszámítható, hogy 7750 forintja marad. (12.30) Ugye, nem kell folytatnom a példát. Ebben a helyzetben van az ország is. Ehhez a helyzethez kellett igazodnia az ország költs égvetésének is. Több ellenzéki képviselőtársunk a pénteki vitában, többek közt Barsiné Pataky Etelka megemlítette, hogy hiányzik a koncepció, hiányzik az összefüggésrendszer, hogy az infrastruktúrára nem költünk. De megkérdezem én rögtön ennél a kérdésnél: nem koncepcióe, nem összefüggésrendszere az, amikor ez a parlament megváltoztatta a címzett- és céltámogatások rendszeréről szóló törvényt, és ezáltal elkerülhetővé válik és meggátlódik, hogy olyan beruházásokat finanszírozzon az állam, amelyek, mondjuk , egy szennyvíztisztítónál 600 forint/köbméter szűkített önköltségű költségeket jelentenek? Szabade ilyen beruházást finanszírozni, szabade olyan rendszert fenntartani, amely ilyen mértékű pazarláshoz vezet? Ilyent még Svájc sem képes eltartani. Rott Nán dor képviselőtársam szintén a pénteki vitában, most hadd idézzek szó szerint, ezeket a szavakat mondta: "Az Antall, a Borosskormány nem tárta fel azt a tragikus helyzetet, amibe a magyar gazdaság került. Nem folytatott elég radikális gazdaságpolitikát, a problémák kicsúcsosodtak, a továbblépéshez erkölcsi bátorság kell." Egyetértek képviselőtársammal, nem halaszthatók tovább a nem megszigorító, hanem a szigorú lépések. Azok a lépések, amelyek, hogyha az elosztási rendszereket nézzük Magyarországon, oda v ezetnek, hogy megszűnjenek a pazarlások. Mert bár minden részterület pénzért kiált, és senki nem vitatja el azt, hogy minden területre, az oktatásra, az önkormányzatoknak az infrastruktúrára több pénz kellene, hogy gyorsabb legyen a fejlődés. De nincs több pénz. Ezért igenis, azon is gondolkodnunk kell, hogy ezekben az elosztási rendszerekben hatékonyabban használják fel a pénzeket, jobban használják fel ezeket az összegeket. Hadd említsek két nagyon egyszerű példát szintén arra, hogy amikor szigorításról é s változtatásról beszélünk, elismerve azt, hogy egyegy részterületnek több pénz kell, de mégis hogyha a belsejét megnézzük, akkor nagyon sok visszásságra lelhetünk. Ilyen például, hogyha megvizsgáljuk a rendőrségre fordított összegeket - és amit el fogok mondani, ez nem azt jelenti, hogy nem ismerem el, hogy bizony a rendőrség sok területen működőképessége határához érkezett , de mégis belső elosztási rendszerében nem találni igazán nagy összefüggést, mondjuk, a megye nagysága, az úthálózat hossza vagy a bűnözésben levő fertőzöttség, és az egyegy megyében elköltött összegek között. Vagy nagyon nagy eltérések vannak aközött is, mondjuk, az iskoláknál, hogy azt hihetné az ember, hogy minden esetben érvényes az, hogyha öregebb épületben, kisebb osztálylétszá mmal dolgoznak, ott magasabb az egy főre jutó költség, valódi felhasználás. Ez sem mindig így igaz. Ez azt mutatja, hogy bizony tenni kell azért is, hogy ezen az elosztási rendszeren belül is hatékonyabban, jobban használjunk fel összegeket. Néhány szót sz eretnék szólni a Fidesz vezérszónokának hozzászólásában elhangzottakról, amelyben megvádolta a szocialista pártot és a kormányt azzal, hogy elloptuk tőlük a félfordulat szót. El szeretném mondani azt is, hogy mi is jópáran ott voltunk Kornai János előadásá n a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol először ezt a szót használta, és úgy hallottuk, hogy nem
