Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2467 történelemoktatás szempontjából nagyon színvonalas és magasröptű a mohácsi vésztől a második világháború környékéig, addig szinte egyáltalán nem foglalkozik a közelmúltunkkal, a tegnapunkkal vagy a mánkkal ez a képzési rendszer. Tulajdonképpen a pedagógus jószándékára van bízva, hogy ellope időt a történelemoktatástól vagy más tárgyaktól arra, hogy például beszéljen arról, mi folyik itt, ebben a parlamentben, miért vagyunk ennyien, és miről is vitatkozunk. Azt gondolom, ez a helyzet tarthatatlan. Kormányzati feladat biztosítani annak a feltételeit, hogy a társadalomismeret része legyen az oktatásnak. Ez a nyolcszázmillió forint ezt szolgálja. Mint ahogy ugyanígy szolgálnia kell a környezeti nevelés ügyét. Több m int négyezer pedagógus vállalja ennek ma már összes terheit, és nem élvezi ennek előnyeit. Vagy az olyan iskolaszerkezetek támogatását, az olyan iskolatípusok támogatását, amit az angolszászok komprehenzív iskolának neveznek, ahol az iskola falai között va n a diáknak választási lehetősége, és nem tízéves korában kell egy nyolcosztályos gimnázium keretében otthagynia a szerencsésebbnek saját társait, a többieknek pedig eleve leszakadva helyben maradnia. Ezek a kiemelt feladatok, azt hiszem, támogathatók, fin anszírozhatók ebből a nyolcszázmillió forintból. Reményeink szerint ez be is fog következni. Végezetül még két tételre hadd hívjam fel a figyelmet. Egyrészt ebben a költségvetésben hétszázmillió forinttal több van a tankönyvellátásra, mint az előzőben volt . Így is nagyon kevés az a pénz, ami a '95'96os évben tankönyvek támogatására rendelkezésre áll, de mégis jóval több, mint egy előző időszakban. Ha ehhez ki lehet és ki kell dolgozni egy olyan szociális ajánlást, amely elér az iskolákig, az iskolák számá ra lehetőséget biztosít differenciálásra a tankönyvtámogatások felhasználásában, akkor talán elképzelhető, hogy '95ben eljut a tankönyvsegély, a tankönyvtámogatási segély azokhoz, akikhez el kell jutnia. Tudniillik azokhoz, akik ténylegesen nem tudják meg vásárolni ezeket a tankönyveket. (12.10) Még egy tétel van, amiről beszélni szeretnék: ez pedig a közalkalmazotti bértarifarendszer költségeinek fedezete. Ebben a költségvetésben a tavalyihoz képest 9 milliárddal több áll rendelkezésre a sokat vitatott kö zalkalmazotti bértarifarendszer bevezetésére. Itt nem új forrásról van szó, hanem arról, hogy ez a kormányzat tudomásul veszi: ezen bértarifarendszer törvényben való bevezetésének terheit nem lehet az önkormányzatokra hárítani. Nem oldható meg úgy a kérd és, hogy mi itt, a parlamentben, megszavazunk egy új bértarifarendszert, és aztán valaki más majd kifizeti ennek a terheit, ha kell, hitelből - amit ugyanúgy nem tud visszafizetni, mint ahogy sok esetben hiteleket sem tud kapni egyegy önkormányzat. Úgy g ondolom tehát, igenis, fontos gesztusa ennek a költségvetésnek annak tudomásulvétele, hogy ha a parlament döntéseket hoz itt, a Házban, akkor ennek a következményeit nem viselheti valaki más. Azt gondolom, az szakmailag nagyon jó, hogy a normatív finanszír ozás létezik 1995ben is, tehát az előző kormány, illetve a közoktatási törvény ellenére sem jön létre Magyarországon 1995. január 1jétől az az abszurd helyzet, amely központi bértarifarendszer központi bérszabályozását jelentette volna, amelynek keretéb en a pedagógusok kikerülnek a helyi társadalom köréből, amelynek keretében az iskola újból államosításra került volna. Azt kell mondanom: az a tény, hogy nem történt meg a törvény által előírt központi bérgazdálkodási rendszer bevezetése - és ezzel, ugye, módosul is a közoktatási törvény , mindenképpen olyan pozitívuma ennek a törvénynek, amelynek lehetnek további kimenetei. Azt hiszem, egy következő időszakban egy picit jobb helyzetben lehet előremenekülni, lehet végrehajtani ennél keményebben és határozo ttabban a kormányzati program oktatási elemeit. Összességében tehát én azt gondolom, hogy a saját szakterületünkre vonatkozóan mindannyiunknak nehéz szívvel lehet majd ezt a költségvetést elfogadnunk. Nehéz szívvel, de nem lehetetlen ezt megoldanunk, hisze n jómagam hiszek abban, hogy ez a költségvetés az egyetlen
