Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2465 Ennél talán nagyobb indulatokat, még a felsőoktatási ügyeknél is nagyobb indulatokat váltottak ki a közoktatás ügyei az elmúlt néhány hétben, hónapban. Kétségtelen tény, sokszor elhangzott a költségv etési vitában is, hogy a közoktatási intézmények alapvető forrását jelentő normatív támogatás harmadik éve a költségvetési tervek szerint nem változik. 1993ban, 1994ben és a tervek szerint 1995ben is a normatíva nominálisan ugyanannyi, egy fillérrel sem több, mint az előző időszakban. Ez - azt gondolom - szakmailag, oktatáspolitikailag tarthatatlan helyzet. Ezt az abszurd helyzetet, ezt az elfogadhatatlan helyzetet egyetlenegy dolog igazolja, s ez pedig az, amivel az elején kezdtem: az ország gazdasági á llapota igazolja ezt a helyzetet. Ezzel együtt is azt gondolom, a vita során meg kell vizsgálni azt, hogy vannake és ha vannak, akkor hol vannak olyan erőforrások, amelyek legalább néhány ponton lehetővé teszik a közoktatási normatívák változtatását. Néhá ny olyan kulcsponton, mint például az óvodai normatívák ügye. Mert az előző kormányzat nagyon gálánsan viszonyult az óvodai rendszerhez. Az óvodai normatívák ma majdnem felét jelentik az általános iskolai normatívának. Nem tudom, ki gondolhatja komolyan az t, hogy azért, mert egy gyerek kicsi, azért önmagában ettől a ténytől olcsóbb is. (12.00) Az előző kormányzat ezt gondolta, és sajnálatos módon ez a költségvetés is ezzel számolt. Tehát példának okáért: ha vannak források - hallottam javaslatokat az elmúlt időszakban a vita során , akkor azt gondolom, ezek a források legalább gesztus értékűen az óvodák felé kell hogy nyissanak, mint az egyik ilyen lényeges terület felé. Ugyanígy valószínűsíthető a közoktatás más pontjain, például a kistelepülé sek kis iskoláinak vonatkozásában szükséges források megtalálása. Bár szeretném jelezni, hogy ez a költségvetés, az előzőekben nemzettipró - de lehet, hogy nem jó szót mondok, mert annyira szép volt, hogy nem jut eszembe - költségvetés, amely nagyon jól ha sonlít az előző évire, tehát az is eléggé nemzettipró lehetett ilyen alapon. Ez a nemzet még nem tipródott teljesen el, még ha időnként munkaszolgálatos időszakainkra emlékezünk is szépen vissza itt, eme mikrofonnál, azért nem tartunk még itt, szerencsére. Ezzel együtt is azt gondolnám, hogy ebben a költségvetésben van egy 1,2 milliárd forintos többlet az előző évhez képest a kistelepülések kis iskoláinak támogatására. Tehát több van, mint az előző évben volt. Azt gondolom, ez az 1,2 milliárd forint kevés l esz. Lehet, hogy majd a pótköltségvetésben kell valamikor ősszel megoldani, hiszen itt kötelezettsége van mind az államnak, mind a helyi önkormányzatoknak. Összességében tehát azt gondolom, hogy a normatívák jelenlegi állapota nagyon rossz helyzetet teremt az iskolák számára. Nehezen kezelhető helyzetet teremt, bár hibásnak tartom azt a gondolatmenetet, ami a januári energiaáremelkedéseket összekapcsolja ezzel a kérdéskörrel, hiszen a januári energiaáremelkedések majd a vita következő fázisában kerülnek a parlament elé. Nyilván lesznek - mint ahogy tudomásom szerint vannak is ennek kompenzációs elemei. Tehát ez nem azt jelenti, hogy ebből a normatívából kellene azokat teljes egészében finanszírozni. Van azonban az önkormányzatok számára egy pici előrelépé si lehetőség ebben a költségvetésben. Azzal, hogy harminc százalékról harmincöt százalékra emelkedik a személyi jövedelemadó helyben maradó része, ezzel az önkormányzatoknak egy kicsit nagyobb mozgásterük lesz. Ha nem is oldódnak meg azok a konfliktusok, a melyek rájuk zúdulnak, de mégiscsak valamilyen formában egy picike többlet mozgási lehetőségük lesz az önkormányzatoknak ezzel az öt százalékkal. A következő nagyon lényeges kérdés - tételszerűen nem milliárdokról van szó, de az oktatáspolitika, az oktatás modernizációja szempontjából nagyon lényeges kérdés - a közoktatás modernizációjának ügye. 1994ben a költségvetésben, ha mindent összeadunk, körülbelül négyszázmillió forint állt rendelkezésre a közoktatás fejlesztésére. Ebből - írd és mondd - 80, azaz
