Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2457 Elsőként említem - ha úgy tetszik: most is - azt, hogy a költségvetés szerény megítélésem szerint nem számol eléggé az inflatorikus hatásokkal sem a terhelésben, sem a kedvezmé nyezésben. Nincs végigvive sem annak az esztendőnek, amely most fejeződik be, ilyen vonatkozású terhe, sem annak a következményei, amit az elkövetkező év inflatorikus vonatkozásban hoz vagy hozhat. S két vonatkozásban nincs ez eléggé jelen a költségvetésbe n - ennyivel beérem az általános vitában : sem olyan tekintetben, hogy a számoszlopokban kellő módon, mértékben és arányokban jelen lenne az inflatorikus tényező beszámítása, sem olyan módon, hogy a költségvetést megközelítő számára világossá válnék, hogy a kormány gazdaságpolitikájában az infláció elleni küzdelem milyen formában jelenik meg. A másik tényező, amit itt is szeretnék szóvá tenni és a bevezetőben mondott emberközpontúság jegyében az inflatorikus tényező mellett ezt is beemelni ide - hiszen köz vetett és közvetlen hatásai nagyon is szembetűnőek : a költségvetést elvonttá, aligalig vitathatóvá teszi az a körülmény, hogy a kormányzat lebegteti, és e lebegtetés közepette benyújtva a költségvetést, egy árnyékot vet egész vitánkra az energiaárak eme lésének mértéke, és emberi vonatkozásban még külön aláhúzva - nem csak a gondolatritmus kedvéért : a módja is. A hogyan, milyen mértékben és miből kompenzálva kerül mindez bevezetésre - olyan mozzanatok, amelyek után, senkit nem akarva bántani, számomra e gyszerűen talány, hogy hogyan tudnak számokról ilyen hevesen és ilyen pontos idézetek formájában vitatkozni a vita résztvevői, amikor ezeket a számokat rendresorra megkérdőjelezi vagy meghatározza az energiaár tervezett, de ismeretlen mértékű emelése. A h armadik dolog, amiről szólni szeretnék, az az, hogy egyáltalán nem vitatva, sőt azt kell mondanom, helyeselve, hogy a kormányzat a költségvetés keretei között is felveszi a küzdelmet a fizetési mérleg deficitjének felszámolásáért, és vállalja az egyensúly helyreállításáért vívandó harcot, szeretném megerősíteni azoknak a szavát - talán másképp, mint ahogyan elhangzottak , akik arra figyelmeztetnek, hogy a gazdaságban bármilyen fontos is a fizetési mérleg deficitjének csökkentése, majd felszámolása, aggaszt ó, ha a gazdaságpolitika vagy akár a pénzügyi politika egyetlen, bármennyire is fontos tényezőjének és mutatójának a kizárólagossága kerül szinte hangsúlyozásra, és ennek minden az alárendeltje. Engedjék meg, hogy azt mondjam, csak a többtényezős gazdaságp olitika hatékonysága érvényesül a modern gazdaság egész történetében. Mióta az országok kiléptek az autarkiás gazdaságok világából - értve az autarkiás hagyományos parasztgazdaságok meghatározó szerepét , két tényező volt, ami veszélyessé tette a fejlődés t: az, ha a termelés sokszínűsége nem kapott olyan impulzusokat, amelyek a világpiacon felismert jelenségeket számára irányadó tényezőként felmutatni és ezeknek befolyásához segítséget nyújtani tudtak volna; a másik eset, hogy ha ilyen vagy olyan okból egy tényezős fejlődést mutatott akár monokultúrás értelemben, akár a gazdaságpolitika egyetlen tényezőre koncentrálása révén. Ezeket a következtetéseket történészként vontam le, sok más, nálam kiválóbb szakértővel együtt, de ajánlom a mai magyar gazdaságpoliti kának is, összhangban azokkal a nézetekkel, amelyeket például az MDF vezérszónoka és mások tulajdonképpen hasonló irányultsággal fejeztek ki: ne legyen gazdaságpolitikánk egytényezős! S nagyonnagyon egyet tudok érteni ennek részproblémái tekintetében azok kal a figyelmeztetésekkel, amelyeket például Bálint György közvetlenül előttem mondott el. Legyen szabad az ő gondolatait most még egy csavarral ellátni. Ő nagyon finoman és nagy szakértelemmel tett különbséget a parlag, a nem művelt föld és az ugar, a nem vetett föld között. Én azt gondolom, nagyon kell figyelnünk erre. Annak lehetnek gazdaságpolitikai indítékai, hogy föld ugaron marad - primitív nyomásos rendszerek nem is olyan jelentéktelen eredményeket értek el a maguk szintjén az ugartartással. (11.20) De egyetlen gazdasági rendszerben, s egyetlen földművelési rendszerben sem vezetett a siker irányába a parlag. Mert az ugar az egy állandó előkészítése az olyan belső vagy külső konjunkturá lis
