Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 25 (39. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KARL IMRE (MSZP):
2435 (9.10) Másodszor: Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat pozitívan ösztönzi a kreatív gondolkodást is, hiszen a hozzászólások jelentős része messze tú lnyúlt a konkrét témán, komoly gazdaságtörténeti elemzéseket, nemzetközi tapasztalatokat ismerhettünk meg, érdekes, új elméletek is születtek. Habár lehet, hogy ebben az esetben az úgynevezett kormányzati felelősség megszűnése kedvező katalizátorként hatot t. Harmadszor: A téma - úgy tűnik - általában kedvezően hatott a baloldali értékek, gondolatok járványszerű terjedésére is. És csak reménykedni tudok abban, hogy ez a "fertőzés" tartós marad. Tisztelt Ház! Az 1995. évi költségvetésrő l olyan gazdaságpolitikai nézőpontból próbálok meg véleményt mondani, amely a makrogazdaság jelenségein túl, a reálszféra teljesítményeit, folyamatait veszi főként figyelembe. A kérdés kapcsán azt érdemes vizsgálni, hogy a magyar nemzetgazdaság honnan hová tart és milyen úton juthat el oda, ahová tart. Vane eszköz arra, hogy az az út járható legyen, és vane szándék, kellő elhatározás abban, hogy végig tudjuk járni. A továbblépéshez nem kerülhető meg a helyzet megítélése. A mai magyar gazdaság helyzete ren dkívül nehéz és nagyon ellentmondásos. Azt gondolom, egy költségvetési vitában történő hozzászólásban, ha az ember nem akar minden kérdést érinteni, akkor mindenekelőtt azokra a jelenségekre érdemes odafigyelni, amelyek kritikaként elsősorban az ellenzék r észéről felvetődtek. Én itt két alapvető problémát, kérdést látok. Az egyik az, hogy az ellenzék részéről olyan módon vetődnek fel a megítélések, minthogyha ennek a kormányzatnak lennének igazából más alternatívái, mintha ennek a költségvetésnek lenne igaz ából egy másfajta lehetősége, illetve mintha lenne egy olyan gazdaságpolitikai terápia, amely alternatívája lehet a mai helyzetnek. Azt hiszem, ebben alapvető tévedés van, és az elmondottakkal igyekszem azt bebizonyítani, hogy a mai gazdaságpolitikának a m ozgástere behatárolt, lehetőségeink szűkösek, és nem kerülhetők el azok a lépések, amelyekkel a pénzügyminiszter úr ezt a költségvetést beterjesztette. Úgy gondolom, nagyon igaza van a pénzügyminiszter úrnak akkor, amikor a súlyos gondokat felveti és az el őttünk álló feladat nagyságát újra meg újra érzékelteti. S nagyon nincs igazuk azoknak, akik ezt egy "Minek kell a lakosságot ijesztgetni ..." - megjegyzéssel próbálják elkenni. Úgy ítélem meg, hogy jelenleg egy komoly strukturális válság van, melyet a gaz dasági átmenet okozta kváziobjektív transzformációs veszteség súlyosbít. Ezen felül jelentős a korábbi évek hibás gazdaságpolitikájának veszteségnövelő hatása is. A strukturális válság elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a gazdasági struktúra vertikumai elsorvadtak. A belső teljesítmények kiszorultak, beléptek helyettük az importok. Ezt a gazdaságpolitika hibás szemlélete csak tovább generálta. Nevezetesen az a tévedés vagy hit, hogy a kapitalista piacgazdaság spontán megjelenik, amint kialakul a magánva gyon, felszabadítják az árakat és megteremtik a központi irányítástól mentes versenypiacot. Ugyanis a piacok olyan társadalmi, gazdasági konstrukciók, amelyeket emberi cselekvéssel kell megteremteni. Komoly hibákat okozott az a felfogás, hogy elég a régi g azdasági szerkezetet lebontani és majd a megszűnők helyére úgy, mint a fejlett piacgazdaságokban, maguktól lépnek be az új szereplők. Hasonlóan komoly probléma a meglevő vagyon elosztásának, valamint az új vagyon megteremtésének és elosztásának szükséges e lőfeltételéül szolgáló társadalmi, gazdasági kontextus figyelmen kívül hagyása. Az a strukturális válság könnyen nem oldható fel. Szükséges, de nem elégséges feltétel a működőtőke jelentős nagyságú, hazánkba történő beáramlása. Fontos a technikai, technoló giai transzfer. Az alkalmazkodási kényszer az exporton keresztül érvényesülhet, a jövőt az exporttermékeinknek a versenyképessége fogja meghatározni. Tény, hogy a gazdasági átmenet transzformációs veszteségeket okoz. Ez például a privatizáció, illetve az á llamháztartás területén jól kimutatható. Ennek csökkentésére valószínűleg csak a gyorsítás képes.