Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz):
2359 Misztikus homály lengi körül bizonyos külképviseletek bezárásának ügyét. Az újságcikk ek alapján gyaníthatóan 68 képviselet bezárására kerül sor. A tárca illetékesei a bizottsági ülésen sem voltak hajlandók megnevezni, pontosan mely nagykövetségek bezárását tervezik. A karcsúsításról szóló híradások ugyanakkor azt a benyomást keltik hazánk polgáraiban, hogy egyegy távoli, kevésbé fontosnak ítélt követség bezárása jelentős megtakarítást eredményez. Sajnos, ez korántsincs így. A sietősen dobra vert ingatlanokat többnyire csak áron alul lehet értékesíteni, a követség felszámolása maga is jele ntős pénzeket emészt fel, és az a tény, hogy az adott ország képviseletét egy másik ország magyar nagykövetségéről kell a jövőben ellátni, nyilván bizonyos többletköltségekkel is jár. Ugyanakkor helyeseljük azt a döntést, hogy az ingatlanértékesítésekből b efolyó összegek a tárcánál maradnak abban az esetben, ha ezt bizonyíthatóan a tervezett új külképviseletek felállítására használják fel. Nem maradhat említés nélkül a tervezett létszámleépítés kérdése. Az utóbbi időben az ellenzék több alkalommal tiltakozo tt azon gyakorlat ellen, hogy a Külügyminisztériumból munkatársakat bocsátanak el politikai okból. Az új kormányzat - saját bevallása szerint - az év végéig összesen 85 fővel kívánja csökkenteni a minisztérium munkatársainak létszámát, az év hátralévő rész ében még 45 fő elbocsátását tervezik. A külügyi bizottságban elhangzott indoklás szerint ilyenformán kívánják kigazdálkodni a maradó munkatársak törvényben megállapított bérét. Csakhogy mindeközben mintegy két tucat új, illetve régiúj munkatársat vettek f el, illetve vettek vissza a külügybe. Akkor hogy is van ez? Őszintén szeretnénk hinni, hogy a létszámleépítés valódi oka nélkülöz minden politikai elemet. Őszintén hinnénk is, ha a kérdésben egyenes beszéd helyett nem folyamatos köntörfalazást tapasztalnán k az illetékesek részéről. S itt van még a kormány talányos NATOpolitikája. Bizony, ez is időről időre próbára teszi jóhiszeműségünket. Kora ősszel mármár reménykedtünk, hogy Magyarország kívánatos NATOintegrációja kapcsán az MSZPkormány felhagy azzal a Janusarcú politizálással, amely választási kampányát jellemezte, azaz publikumtól függően felváltva használt NATOpárti és NATOellenes retorikát. Aztán az ősz folyamán Magyarország a békepartnerségprogram három hadgyakorlata közül egyiken sem vett rés zt. Tette ezt a térségből egyedül, anyagi okokra hivatkozva. Érdekes, hogy Románia, Szlovákia, Lengyelország, Csehország vagy éppen Észtország megtalálta az anyagi fedezetét, hogy részt vegyen a NATO békepartnerségprogramjain. Érdekes az is, hogy ezen ors zágok többsége két állandó katonai munkatársat képes delegálni a NATO partnerségi koordinációs sejtjébe, míg Magyarország csak egyet. Most, amikor újra örömmel hallgatjuk a honvédelmi miniszter úr kijelentéseit a kormány északatlanti elkö telezettségéről, fájdalommal tapasztaljuk, hogy a költségvetés nem tartalmaz olyan tételt, amely fedezetéül szolgálna a november 15én benyújtott "Partnerség a békéért" egyéni vállalási programnak. Homályos ígéretek ugyan elhangzottak arra vonatkozólag, ho gy a költségvetés általános tartaléka terhére fogjuk megvalósítani a magunk által vállalt kötelezettségeket, ám - véletlenül se tartsanak bizalmatlannak - nekem ez az ígéret a jelenlegi kormány részéről kevés garanciának tűnik a feladatok maradéktalan elvé gzésére. Ezért Gyuricza Béla képviselőtársammal egy módosító indítvány keretében azt kérjük az Országgyűléstől, nevesítse a kijelölt összeget a költségvetésben. Hölgyeim és Uraim! Az ország úgynevezett kemény biztonsági garanciáit jelen körülmények között egyedül a NATO lenne képes biztosítani. Magyarország imázsa a NATO politikusai szemében rohamosan romlik. Elég csak arra a legújabb amerikai elképzelésre utalnom, amely szerint Lengyelország és Csehország NATOtagfelvétele megelőzné Magyarországét. Oda ju tottunk, hogy mára Magyarországnak be kell bizonyítania a NATO számára, hogy a szocialista kormány az őszi botlások dacára sem törekszik a békepartnerség elszabotálására.