Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GERÓCS JÓZSEF (FKGP):
2329 adnak tonnájáért, míg a hízott bikáért 10001100 dollárt adnak. Ezek körülbelül másfél éves adatok. A letenyei vámhivatalnál teljesítettem szolgálatot, és a rakományjegyzékről valók ezek a számok, onnan tudom ezeket. 45004700 a tejesbáránynak kilója. 1990ben volt a legnagyobb exportunk, az ott lévő kollégák szerint több mint 3 millió 600 ezer kilogramm bárányt v ittünk akkor ki. Azóta ez rohamosan lecsökkent. (15.10) Nem az Antallpolitika következtében, de ma már szarvasmarhát sem tudunk szállítani. Nagyon jól tudjuk, hogy a 2600 szarvasmarha nem négy év alatt csökkent 80 darabra. A mi járásunkból 90100 vagon ma rhát szállítottunk exportra, ez körülbelül 10001100 darab. Ma már egész Zala megye képtelen lenne ekkora exportra! A volt letenyei járás termelőszövetkezetei - ez 31 községből áll - ma már egyetlenegy kilogramm húst sem állítanak elő; ami húst előállítana k, azt a kistermelők csinálják. Ezt a néhány adatot azért említettem, mert ma vannak, akik a lakosságot avval riogatják, hogy ha nem lesznek Magyarországon termelőszövetkezetek, akkor az emberek éhezni fognak. Tudjuk, hogy hova jutottunk mostanra, és tudju k azt is, hogy 1959ben 2 forint volt egy liter tej, de a tejet nem vették át, mert olyan sok volt, csak a tejszínt. A kisközségekben lefölözték a tejet, a tejszínt bevitték, a tej pedig ott maradt. Ez a valóság, az idősebbek erre emlékeznek, ők tudják ezt . Volt tehát megfelelő termelés a kisgazdaságokban is. Mindezeket én azért mondtam el, hogy ne riogassák az embereket avval, hogy ha nem lesznek termelőszövetkezetek, akkor éhen halunk; és azért mondtam el másodsorban, hogy a kisgazdaságok is tudnak megfel előképpen termelni, ha megkapják ehhez a segítséget, de természetesen ez a segítség nemcsak a kisgazdaságoknak kell, hanem a nagygazdaságoknak is kellene. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. Az egyik újsá gban olvasom, hogy a HungaPig igazgatója azt mondja: 17001750 dollárért importálunk - miniszter úr ezt biztosan jobban tudja, javítson ki, ha nem így van - Lengyelországból sertéshúst tonnánként, mi viszont Szlovákiába 1600 dollárért exportálunk. Nem tud om, hogy ez igaze, és nem tudom, mi a fantázia ebben. Aztán egy másik újságban olvasom: 170180 ezer darab szarvasmarhát tudnánk az arab országokba exportálni, ha lenne ennyi. De azt írja a cikkíró, hogy egy hajórakományt egy év alatt sem tudnánk megtölte ni - ebben igaza van , mert olyan kevés ma az országban a szarvasmarha. Ha figyelembe veszem, hogy milyen jövedelmet biztosítana a lakosságnak, az országnak ez a 170180 ezer darab szarvasmarha, körülbelül 1012 milliárd forint lenne. Ha járjuk az országo t, látjuk azt is, hogy a megtermelt javak a kisgazdaságokban magasabb szintűek, mint a termelőszövetkezetekben. Ez részben érthető, ugyanis hazafelé utazva - elég hosszú az út - látom a tarlókat, a kisparcellákat, ott a tarlók föl vannak bálázva vagy már e l is hordták onnan a szalmát; ugyanakkor a nagy táblák, amelyek feltételezhetően termelőszövetkezeti vagy állami gazdasági táblák, azok körül vannak szántva, a tarlók pedig föl vannak égetve. Tudjuk azt, ha nézzük a televíziót, hogy ilyen égetéssel a megte rmelt javaktól a primitív emberek szoktak megszabadulni - látjuk az őserdők fölégetését stb., erre nem akarok különösebben kitérni. Ez a törvény lehetővé teszi, hogy a téeszvezetők kft.ket és részvénytársaságokat alakítsanak - természetesen a kialakult jó magyar szokás szerint kisemmizve a kisembereket. Miről is van szó? A kft., a részvénytársaság vezetősége fölvesz egy nagy összegű hitelt, és ezeket a hiteleket nem a termelésbe forgatja be, csak kis mértékben, hanem inkább egymás között magas fizetésként meg prémiumként kiosztják. Erre is tudok példákat mondani: egy termelőszövetkezetnek - nem akarom őket megnevezni a nagy nyilvánosság előtt - 100 milliós adóssága volt, de azért vett föl 12 milliós hitelt, hogy a prémiumokat ki tudja fizetni. Utána ugye, a mikor tönkremegy a gazdaság, akkor jön a csődeljárás, és természetesen megindul a vagyonfelvásárlás; de mivel tőkéje csak azoknak van, akik nagy jövedelemre tudtak szert tenni, így természetesen a termelőszövetkezetek vezetői azok, akik a
