Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
2314 Mikor rákérdeztem én is a bizottsági ülésen, az államtitkárhelyettes úr akkor úgy mondotta, hogy természetesen egy légtérben lesznek, vagy mit tudom. Na de hát hogyan? Eddig ott voltak a kívülálló üzletrésztulajdonosok, szabályosan meghíva, a tsztagokkal, és ők is ugyanúgy fölszólalhattak, a kívülálló üzletrésztulajdonos ok, hogy kérem, mi úgy érezzük, hogy indokolt, hogy szétváljon a szövetkezet, mert csak a vagyont élik fel, nincs termelés, hát mi óvjuk a saját vagyonunkat. Erre most ugye úgy mondja ki a 3. § (1) bekezdése, amely a 77. § (4) bekezdést fogja módosítani, v agy szeretné módosítani, hogy az előkészítő közgyűlésen a szövetkezet tagjai nyilatkoznak szétválási szándékukról, ezt követően a szövetkezet tagjai és kívülálló üzletrésztulajdonosai nyilatkoznak arról, hogy ki melyik szövetkezet tagja, kívülálló üzletré sztulajdonosa kíván lenni. Nem értem a szakmai logikát ebben a dologban. A tagok munkajogi függőség miatt, ha ők indokoltnak is tartják, mert rossz az igazgatóság, rosszul működik a tszvezetőség, és ők szeretnék, ha szétválna két részre a szövetkezet, me rt úgy érzik, hogy jobban tudnák működtetni a szövetkezetet egy másikban, akkor gyakorlatilag megvolt a lehetőség eddig, hogy a kívülálló üzletrésztulajdonos, aki nincs munkajogi függőségben - sajnos, a tsztag abban van - azt mondja, hogy én is csatlakoz om hozzátok, igenis váljatok szét, váljék két szövetkezetté. Nagyon sok helyen jó példát tudnánk mutatni, ahol jól sikerült ez a szétválás. Most miért kell megfosztani a motorját, a fejlődés motorját attól? Az egyszerű tag a munkajogi függősége miatt legtö bb helyen nem meri megtenni ezt a lépést. Ha most erre a tisztelt kormánypárti képviselők azt mondják, hogy mert a kívülálló üzletrésztulajdonosok szét akarják rombolni a szövetkezetet, hát kimondja világosan a jelenleg is hatályos törvény, az '92. évi I. törvény kimondja, hogy a tagok kétharmadának a szavazata kell ahhoz, hogy érvényes szétválás legyen. (13.50) Hát kérem, ha jól működik egy szövetkezet vezetősége, jól működik az igazgatóság, akkor a kívülálló, ha bukfencet hány, akkor sem tudja meggyőzni a tagok kétharmadát, hogy igenis, váljatok meg ettől a jó igazgatóságtól, és csináljatok egy rosszat! Nem látom a szakmai, logikai indokát ennek, hogy például jelen esetben e törvénymódosítás 3. §ának (1) bekezdését be kelle tenni. Valóban kérdéses, már több ellenzéki képviselői is kritizálta, hogy ha nem határozatképes a közgyűlés, akkor ugyanazzal a napirenddel és - ha az alapszabály megengedi - gyakorlatilag ugyanarra a napra lehessen újra összehívni a közgyűlést; ezt a törvénymódosítás megengedné. Ez ellenkezik a szövetkezeti demokráciával, ezt nem kellene megengedni. Véleményem az, hogy ne részmegoldásokkal foglalkozzunk. A múltkor is ezért javasoltam a kétperces hozzászólásban, hogy a tisztelt igazságügyminiszter úr vonja vissza ezt a négyszakaszos törvénymódosítást, semmit nem érünk el vele! A közgazdasági viszonyok most, 1994 végén semmivel sem jobbak, mint mondjuk, fél vagy egy évvel ezelőtt; s ha ezt a politikai indulatokat fölkorbácsoló törvényt a többségénél fogva a kormánypárt el is fogadja, v égigverik ezt a törvénymódosítást, a tisztelt képviselőtársak elfogadják, mi, ellenzék természetesen nem fogadjuk el. De önök többségben vannak, és mondjuk, elfogadják, kérdezem, mit érnek el?! Jobb lesz így a téeszvezetőknek, téesztagoknak? A kívülállókna k jobb lesz a sora? Nem! Nem lesz jobb a sora, hanem a kívülálló üzletrésztulajdonosok, akik legalább annyian, de inkább többen vannak, mint a téesztagok, még jobban fölkorbácsolják az indulatokat, és azt fogják mondani, hogy ez az oka, hogy ilyen rossz a helyzet. Pedig nyilván nem ez az oka, hanem a közgazdasági viszonyok, a mezőgazdaság problémái okozzák ezt, ezt tudjuk nagyon jól. De semmi szükség nincs erre! Nem kell félniük a téeszvezetőknek; ahol ésszerűen működtették a szövetkezeti vagyont, ott való ban dolgozhatnak, hiszen a legtöbb helyen már konszolidálódtak a viszonyok, és dolgoznak is. Befejezésül: örülnék annak, ha egy nemzeti agrárprogram valóban ki tudna alakulni - a többi kisgazda képviselőtársam is nyilván el fogja mondani az aggályainkat. A Független Kisgazdapárt azért tekinti nagyon fontosnak ezt a rövid, négyszakaszos törvénymódosítást, mert a mi tagjaink többsége valóban a kívülálló üzletrésztulajdonosokból, az egyszerű téesztagokból jött össze, és a
