Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2304 Nagyon zavaró számomra, hogy ezeket a szavakat valódi tartalommal nem töltötték föl. Nem tudni, mit jelent az, hogy "egészségtelen fejlődés", nem tudni, hogy mik a növekedés valódi feltételei. Tudom viszont - éppen a javaslat 156. oldalán olvasható , hogy tavaly 1,4 százalékkal, s idén is körülbelül ennyivel fog a fogyasztás növekedni. Ez a fogyasztásnövekedés lenne az a katasztrófa, amely tönkreteszi az országot? Ezért kellene megállítani a valódi reálbérnövekedést, amely bekövetkezett ebben az évben - méghozzá oly mértékben, hogy visszakerüljünk az 1993as színvonalra? Mit ígé r ez a költségvetés? Azt ígéri, hogy az ipari ágazatok és az építőipar termelésének növekedése a felére esik vissza. Ugyanez a mutató az élelmiszergazdaságban egyharmadra való csökkenést jelent - miként a beruházásoknál is ez következhet be. Jelentősen cs ökken az export, drámaian az import. Mi ez a természeti csapás, ami mindent pusztító viharként visszaveti a gazdaságot? Nem különleges, nem elkerülhetetlen jelenség - csupán egy tudatos gazdaságpolitika. Azt halljuk, hogy mindezek a kellemetlen, nehéz lépé sek azért vállalandók, mert csak ezen az úton tudunk megszabadulni az idei év két valódi, nagy bajától, a fizetési mérleg és a költségvetés hiányától. Pénzügyminiszter úr számos alkalommal hangoztatta, hogy valami újat, egy gyökeresen új gazdaságpolitikát kell csinálni. A benyújtott költségvetésben ezt még nem igazán fedezzük fel. Nagyjából ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza. Kissé másak a számok, más rendszerben tárják elénk a költségvetési hiány nagyságát, és egyébként is nehezítik, hogy a képviselők áttekinthessék, mi módon változtak az egyes tételek az elmúlt évekhez képest. Ám sem a bevételi, sem a kiadási oldalon nem látszanak még a gazdaságpolitikai fordulat markáns jelei. Régi szemléletű költségvetés van előttünk, amelyről jónéhányszor hallottuk - talán már ötször is - e házban, hogy ez lesz az utolsó, ebben a formában. Nem mondom, hogy nem volt fejlődés az elmúlt időszakban, de senki nem volt soha megelégedve ezzel a fejlődéssel. Most sem vagyunk. Az alapképlet - az élni és fennmaradni kívánó kö ltségvetési intézmények és a mindent nyírni kívánó pénzügy kicsinyes alkudozása - nem változott. Nem kérhetjük számon a néhány hónapja működő, és komoly koalíciós feszültségekkel terhelt kormányzaton, hogy nem oldotta meg az államháztartási reform évtizede s problémáját. Ezt a vitát - egy szocialista párti képviselőtársamhoz csatlakozva - valóban egy év múlva kell lefolytatnunk. Most mindössze azt állapítjuk meg, hogy egy régi és elavult gazdaságpolitikai elképzelésnek, a formális egyensúlyra való törekvésne k kissé halvány, és nem eléggé hatásos megnyilvánulásával találkozhatunk. Mégis különösen fontosnak érzem annak a megvizsgálását: terhelhetőe a lakosság továbbra is? Itt elsősorban a személyi jövedelemadóteher az érdekes, és ezzel kapcsolatban egy kérést szeretnék tolmácsolni. Megismerhettük a statikus modellben az SZJA változásait. Nem állítható azonban - maga a tervezet sem állítja , hogy nem fognak növekedni a bérek jövőre (a bruttó béreket, ha jól emlékszem, 1517 százalékos emelkedésre állították be ). Ezzel kapcsolatban egy kérést fogalmazok meg, alátámasztva egy korábbi jó példával, amikor az "azonnali kérdések órájában" fordultam a pénzügyminiszter úrhoz, s ő eljuttatta a képviselőház tagjai számára a kért információt. Kérem, tegye ezt most is meg, s pénteki postánkban kaphassuk meg az SZJAváltozások dinamikus modellen történő bemutatását, hozzátéve a különféle családmodellekre gyakorolt hatást. Azt hiszem, hamarabb szót értünk, ha nem magunk állítjuk elő ezeket az adatokat, hanem a nyilván a Pénzü gyminisztériumban már elkészültekre támaszkodhatunk. A pénzügyminiszter jegyzetel, én ezt beleegyezésnek tekintem. (Derültség.) A bólintás intézménye alapján kérdezem, hogy ez vajon beleegyezés volte? (Békesi László igent int.) A bólintás megtörtént, kösz önöm szépen.
