Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
2301 első sorban a szolidaritás eszménye hozott az MSZP mellé és ilyen módon hozott ebbe a Házba is. Nem elaltatni szeretném tehát a szakszervezetek éberségét, hanem azt szeretném elmondani itt és most, hogy meggyőződésem szerint miért kell a szakszervezeteknek, ha bizonyos módosítások után is, de elfogadniuk ezt a költségvetést. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy ezt a koalíciót elsősorban és döntően - utaltak erre ellenzéki oldalról is - a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a szociális gondoskodás ban érdekeltek szavazták be a kormányzásba. Ezt a tényt nem szabad elfelejtenünk, de szerintem nem is felejti el sem az MSZP, sem az SZDSZ, amely egyébként - szemben rosszindulatú beállításokkal - szintén nem a nagytőkések pártja. Aki megnézi a szavazóbázi sát, látja, hogy a bérből és fizetésből élők az SZDSZ szavazói között is többségben vannak. Tehát ha ez a két párt elfogadja ezt a keserűnek tűnő költségvetést, akkor arra - ahogy a pénzügyminiszter úr már utalt rá - nyilvánvaló an oka van, nem az önsorsrontás és nem a politikai mazochizmus vezet minket arra, hogy ezt a keserű költségvetést elfogadjuk. Nyilvánvalóan úgy látjuk, hogy ilyen megszigorítások nélkül a magyar gazdaság lassan - megengedem , de biztosan elsüllyedne az ad ósságtengerben. Ezért van szükség arra, hogy bizonyos megszorításokra sor kerüljön. Ugyanakkor nagyon szeretném hangsúlyozni - és talán bizonyos módosításokat a magam személyében ezért fogok támogatni , hogy ez a szigor nem sértheti bizonyos alapvető társ adalmi érdekek elementáris érdekeit, nem roncsolhatja szét teljesen a magyar kultúrát, a magyar oktatásügyet, az egészségügyet és a szociális rendszert. Sok biztosíték van a költségvetésben, hogy ez a teljes elroncsolás ne történjék meg, de néhány biztosít ékot esetleg még hozzátehetünk. A másik a társadalmigazdasági megállapodás témája, amelyre több utalás elhangzott. Én nem adnám fel ennek a társadalmi- gazdasági megállapodásnak az esélyét, de két részre osztanám a kérdést. Az egyik a rövid távú pénzügyi keretszámok, amelyeken lehet és kell vitatkozni és az is elképzelhető, hogy ezekben a hetekben nem történik megállapodás ezekben a keretszámokban. Azt hiszem azonban, hogy a társadalmigazdasági megállapodásnak - nevéből következően - van egy másik értelme is: egy hosszabb távú szociális megállapodás, egy kölcsönös bizalom a kormányzat és a szociális partnerek között. Ebben nemcsak és nem kizárólag pénzügyi keretszámoknak kell szerepelnie. Szerepelnie kell annak is, hogyan lehet biztosítani a munkavállalók jogait a munkahelyeken, akár úgy is, hogy a munka törvénykönyvét átgondoltan és felelősen módosítani kell; megerősítve a szakszervezetek jogait a munkahelyeken, folytatni a munkavállalói tulajdonlás részprogramját - hangsúlyozom, részprogramját , vagyis a rövid távú bér- és adópolitikai intézkedések mellett nagy szükség van arra, hogy a szociális partnerség intézményei megszilárduljanak, nem egykét hét alatt, hanem a négyéves cikluson belül. Őszintén remélem, hogy a költségvetési viták hevén túljutva, a k ormányzat és a szakszervezetek folytatni fogják a tárgyalásokat, külön tudják választani az idei költségvetés keretszámait és azt a négyéves vagy még hosszabb távú programot, amelyben meg kell egymással állapodniuk, mindannyiunk érdekében. Bogár László MDFes kollégám nagyon érdekes interjút adott a Népszabadságban, amelyben azt mondta, hogy tulajdonképpen az MDFkormány a taxisblokád után egyfajta kvázi szociáldemokrata programot valósított meg, mert minden év végén az ÉTmegállapodásokon végül is engedet t a munkavállalói szakszervezeti követeléseknek. (12.50) Én, mint lélekben igazi szociáldemokrata - legalábbis szeretném annak tartani magam , azt hiszem, hogy az igazi szociáldemokrata program nem azt jelenti, hogy az év végén sztrájkfenyegetésekkel kics ikarunk bizonyos engedményeket, amelyek átgondolatlanok, amelyek nem következnek a gazdasági programból, a költségvetés logikájából. Az a szociáldemokrata politika, amelyet jobb reményeim szerint a Magyar Szocialista Párt folytat, az intézményeiben, törvén yeiben megvalósuló szociális piacgazdaságra épül, és nem az utolsó pillanatban kicsikart engedmények áttekinthetetlen hálózatára, amelyet - meg kell mondani - nemcsak az elmúlt négy
