Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP):
2297 Ilyen időzített bombának érzem azt, hogy a közalkalmazotti törvény 1992ben történt elfogadását követően, ennek a pénzügyi feltételei sem '92ben, sem '93ban, sem '94ben nem teremtődtek meg. Ilyen időzített bombának érzem azt, hogy bár '92ben, '93ban a pedagógusok besorolása megtörtént, '93. december 19én - ha jól emlékszem, egy képviselői indítvány alapján - az Fkategória átsorolására született döntés. Ezt követően pedagógusok ezrei kerültek ab ba a helyzetbe, hogy bár a kezükben volt a béremelésre vonatkozó igazgatói döntés, ezt mégsem tudták '94. január 1jétől érvényesíteni, és az önkormányzatok ma bíróságra járnak annak érdekében, hogy ezt a helyzetet valahogy rendbehozzák. Ennek a pénzügyi f eltételeit az előző kormány sem tudta megteremteni. Ugyanilyen időzített bombának érzem azt, hogy a közalkalmazotti törvény alapbérének, az A1nek a meghatározásában nem tudta az előző kormány sem a minimálbér pénzügyi feltételeit megteremteni. Ugyanilyen időzített bomba azonban a köztisztviselői törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatok elmaradása is. Talán még két dolgot szeretnék mondani: Miközben én nagyon örültem annak, hogy kistelepüléseken iskolák épültek, és ehhez céltámogatást lehetett igénybe venni, aközben a településeket járva magam is tapasztalom: vannak olyan településeink, ahol hatvan gyerekre annyi a pedagógusok és a kisegítő oktatók száma, hogy háromnégy gyerekre jut egyegy pedagógus. Úgy érzem tehát, hogy az elmúlt években a kistelep üléseket fejlesztő, a fejlődésüket elősegítő - nagyon pozitív intézkedések és kormányzati és parlamenti döntések egy része talán nem volt igazán szakmailag megalapozott, és pazarló megoldások is születtek. Ebben a sorban szeretném még megfogalmazni azt, ho gy 1994ben az önhibájukon kívül nehéz financiális helyzetbe került települések támogatására 2 milliárd forint volt tervezve, ezzel szemben a kormányváltás idejére 3 milliárd forint lett elköltve. Ebből az én ismereteim szerint körülbelül 1 milliárd úgy ke rült felhasználásra, hogy annak a törvényi megalapozottsága néhány esetben talán megkérdőjelezhető. Én olyan esettel is találkoztam, amikor egy polgármester azt mondta, a képviselői keretből kapta ezt az április huszonvalahanyadikán kiutalt pénzt, miközben ő nem is kérte. De nagyon örül neki, és igazán szívesen venné, hogyha a képviselői keretemből én is juttatnék ilyen pénzt az illető településnek. Sajnálattal közöltem vele, hogy én nem tudok ilyen jellegű képviselői keretről, ezért azt gondolom, nincs is lehetőség erre. Ezeket gondolom tehát én időzített bombáknak. Ebben a helyzetben van a költségvetés, amikor az önkormányzatok helyzetét határozza meg. Aminek örülök az 1995. évi költségvetési tervjavaslat önkormányzatokra vonatkozó részében: Örülök annak, hogy a 35 százalékos szjatámogatásnál korrekciót alkalmaztunk. Nem biztos, hogy ez a legjobb technika a hátrányos helyzetű települések támogatására, de azt gondolom, ezt a technikát feltétlenül alkalmazni kellett, hiszen akkora különbségek vannak az szjaban, akkora különbségek vannak a munkanélküliségben, hogy ezt a dolgot feltétlenül kezelni kell. Örülök annak, hogy néhány olyan területen, amelyek az önkormányzatoknak komoly gondot jelentenek, a költségvetés többletet határoz meg. (12.30) Ilyen többlete t jelent a lakástámogatások megemelése, ilyen többletet jelent az időskorúak házi szociális ellátásának növelése és ilyen többletet jelent a gyermekek nevelési támogatásának emelése. Azt gondolom, hogy ezek mind pozitív változásokat és egy megindult munka folytatását eredményezik, ami mindenképpen fontos. Mi az, aminek nem örülök? Természetesen nem örülök annak, hogy '93 óta nem történt semmilyen változás a normatívákban. Nem örülök annak, hogy '93ról '94re sem történt egyetlen
