Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 23 (37. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat átalános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2287 A másik felét viszont szeretném hozzátenni. Tudniillik nem lehet eltekinteni sem a belföldi felhasználástól, sem az importtól. Ha az 199 4. évi várható adatokat nézzük, láthatjuk, hogy a GDP 3 százalékos növekedésével szemben a belföldi felhasználás is körülbelül 34 százalékkal fog növekedni, és várhatóan az import is körülbelül annyival növekszik, mint az export. Ha ehhez hozzátesszük az 1993as adatokat - hiszen a gazdaságpolitika és az életünk nem egyegy évből, hanem évek láncolatából áll , akkor a kép sokkal kedvezőtlenebb. 1993ban ugyanis a GDP 2,3 százalékkal csökkent, miközben a belföldi felhasználás 7 százalékkal nőtt; az export 13 és fél százalékkal esett vissza az előző évihez képest, és mindezt az import 11,6 százalékos növekedése kísérte. Gondolom, ilyen feltételek mellett nem beszélhetünk egy konzisztens egyensúlyról. Mi ennek az egyensúlyi romlásnak a drámai következménye? K ét elemét szeretném kiemelni: az egyik a folyó fizetési mérleg drasztikus hiánya, ami 1993ban az előző évekhez képest - ahol szerény aktívumot könyvelhettünk el - drámai módon visszaesett és mintegy 3,4 milliárd dollárra rúgott, de az ez évi számok tekint etében sem jobb a helyzet. Ami legalább ennyire fontos, az adósságszolgálat az exportbevételek több mint felét elvitte 1993ban. Mit jelent ez, kedves képviselőtársaim? Durván azt, hogy minden exportból befolyó forintból egy forintot kifizetünk importra, s további 50 fillért az adósságszolgálati terhek enyhítésére fordítunk. (11.40) Egy forint bevételből tartósan 1,50et kiadni egy darabig lehet, de nem a végtelenségig. És ha már Bauer Tamás képviselőtársam az előbb az autó példáját hozta fel, ezt én is had d fejeljem meg egy további példával: lehet persze fék nélkül nyomni a gázt, de előbb vagy utóbb elfogy a benzin. És ha a kútnál nincs pénzünk tankolásra, akkor teljesen mindegy, hogy a kútig araszolva érkeztünke el, vagy pedig 160 km/órás sebességgel, és tökéletesen mindegy, hogy Trabanttal vagy RollsRoyceszal utaztunk. További előrehaladásra ugyanis nem lesz lehetőség. Nos, a fő problémát a folyó fizetési mérleg hiányában látom. Ez magyarázza, hogy az importot valamilyen módon korlátozni kell. Tudniilli k persze, szeretnénk mi is, ha az exportok növekednének, de ezek önmaguktól nem nőnek. Ha a magyar gazdaság és a vállalatok teljesítőképessége, versenyképessége olyan, amilyen, akkor az export növekedését egyedül valamiféle hetvenes évekbeli módszerekkel, exporttámogatások rendszerével lehetne növelni. Ez egyrészt nem eredményezne hosszú távú megoldást, másrészt pedig az adófizetők pénzéből kellene megfinanszírozni. Ez tehát nem járható út. Amennyiben a piacgazdaságból kijövő exportnövekedés nem fedezi az i mportbevételeket, akkor világos, hogy piackomform eszközökkel valamilyen módon az importot korlátozni kell. Nos, a Szocialista Párt úgy gondolja, hogy nem egyegy mutatóban kell produkálnunk növekedést, hanem kiegyensúlyozott gazdasági mutatórendszerben ke ll megteremteni a tartós - nem egykét évre szóló - növekedés feltételrendszerét. És erre még ilyen szűkös források mellett is talált a költségvetés tervezete s a hozzá kapcsolódó adótörvények lehetőséget. Egyet szeretnék ebből kiemelni: a társasági adót és a felhalmozást. Mint tudják képviselőtársaim, a versenyképességet a műszaki fejlesztés alapvetően befolyásolni tudja. A műszaki fejlesztéshez beruházásokra és ehhez felhalmozásra van szükségünk. Ebben ez a költségvetési törvény és a hozzá kapcsolódó tár sasági adótörvény is nyújt kedvezményeket. Míg 1994ben a nettó jövedelem 36 százaléka ment el társasági adóba és 64 százaléka maradt vállalkozásban, a tervek szerint 1995ben ez az arány megváltozik. Amennyiben a vállalkozásban marad ez a jövedelem és fel halmozásra, beruházásra fordítják, akkor a társasági adó 18 százalékra csökken, a vállalkozásban maradt nettó jövedelem pedig 82 százalékra nő. Amennyiben az osztalékot figyelembe vesszük, még ez is kedvezőbb a '94. évihez képest. Ebben az esetben ugyanis a vállalkozás társasági adóba körülbelül 34 százalékot fizet és 66 százalék marad a vállalkozásban. Ezek azok az elemek, amelyek szűkös források mellett is valamelyest biztosítják, hogy a gazdaság növekedési feltételeit megteremtsük.
